Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)
Mihálka Endre honvéd altiszt naplója a móri csatáról
24 elbújtatták a szénakazalban a németeket. A honvédeknek meg adtak szállást, levetkőztek, nyugodtan aludtak, hogy nincs ott senki. Mikor lefeküdtek, megtámadták őket a németek.” (Csákvár) Mihálka nem szólt a móri németek árulásáról. Ezt valószínűleg a környék magyar falvainak lakói fogták a móriakra a vesztes csata után. Mihálka szerint a menekülő honvédeket a csókakői, csákberényi, zámolyi szőlőhegyekben a szőlősgazdák igen szívélyesen fogadták, étellel, itallal látták el őket. Külön is megemlékezett Szikszay János csákberényi református lelkészről, aki a menekülő honvédeket a parókián vendégül látta, a sebesülteket ápolta. A szabadságharc folyamán tanúsított hazafias magatartása miatt a 27 éves Szikszayt a vele egykorú, ugyancsak csákberényi római katolikus pap társával, Mansbarth Antallal együtt a császáriak 1849. július 12- én a nagyigmándi református papiak kertjében agyonlőtték.5 Az alábbiakban Mihálka Endre naplójának a móri csatára vonatkozó részletét betűhíven közlöm. A közölt részlet a napló 12-38. oldalán található. Rakovszky Sámuel százados, a 48. honvéd zászlóalj 6. századának parancsnoka. Az 1860-as években készült fénykép (Kedves 2002, 104.) Hauptmann Sámuel Rakovszky, Befehlshaber der 6. Kompanie des 48. ungarischen Bataillons. Foto aus den 1860er Jahren Éjjeli 11 órakor jött a parancs, hogy készen legyünk a tovább indulásra, csakugyan fél 12-kor elhagytuk Kisbért, azok is csatlakozva hozzánk kik Bábonától6 ide menekültek, mert Görgey a had zömével Csákvámak húzódott, reggeli 8 órára értünk Moórra, elő őrsöket kiállítva az egész tábor be lett szállásolva, én a szakaszommal a város közepén egy zsidó kocsmároshoz jutottam, hanem mivel csak olyan rezolva7 káplár voltam, mindig talpon kellett lennem, mert úgy volt mondva, hogy még ezen éjjel tovább vonulunk; egész nappal és éjjel poggyászos szekér után jártam a század számára, de nem hogy szekeret vagy kocsit kaphattam volna, de a térparancsnok lakásához közel sem lehetett menni, a sok szekeret és kocsit követelő katonáktól, végre erőszakhoz nyúltam és hat fegyveres legényt vettem magamhoz, azután házról
