Siklósi Gyula: Székesfehérvár - Palotakapu (Szuret kapu, Alsóvárosi kapu, Rác kapu) - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 36. (Székesfehérvár, 1999)

1988-ban megfigyeltük a mai út szintje (109,48 -109,55 m) alatt 107,34 -107,96 m magasságban, 32 m hosszan a részint kövezett, részint fahasábokkal burkolt középkori-törökkori utat. A rendszer nélkül kövezett út formátlan, kisebbnagyobb kövekből épült. Az egykori várárok nyugati partja a mai Palotai út középvonalában lehetett, a lépcsőzetesen kialakított hídfőállást biztosító földerőd a Liszt F. utcával szemben a Palotai út nyugati vonaláig nyúlhatott.

A Palotai kapu védelmi rendszerének részleteit az 1998-ben végzett leletmentés során ismertük meg. Ekkor összesen 12 árkot és szelvényt ástunk az említett városalaprajzok segítségével, amelyekből összesítő rajzot Egyed Endre készített. (32., 34., 35., 39. ábra) 6. sz. árkunkban sikerült meghatároznunk, felmérnünk a védelmi rendszer belső járószintjének három periódusát. (36/1)., 39. ábra)

E helyütt a mai aszfaltburkolat (109,38 m) alatt 100, 145 és 180 cm-re három különböző korú középkori és törökkori kövezett útburkolatot találtunk. A legalsót tömör fekete földbe rakták. Erre a rétegre fehérvári ásatásaink tanúsága alapján általában az Árpád-korban építkeztek. Mivel a szinteket falakkal nem volt lehetőségünk összefüggésbe hozni és datáló leletanyagot sem találtunk, csak valószínűsíthető, hogy az alsó út a belső kapuhoz vezető legkorábbi út volt. A középső valószínűleg már a Mátyás-kori barbakán építési korszakához tartozhatott, míg a legfelső minden bizonnyal törökkori.

Mint az történeti adatainkból kiolvasható, 1800 körül bontották el végérvényesen a Palotai kapu erődítésrendszerét. Egyértelmű tehát, hogy a 210-290 cm mélységben a mai aszfaltburkolat (109,48 m) alatt megtalált elbontott középkori faltető (106,51 - 107,33 m)

fölötti többrétegű, törmelékes feltöltési réteg a 18-19. század fordulóján került mai helyére. (36. ábra) Ebben újkori csatornákat és olyan 19. századi házfalakat találtunk, melyeket Wüstinger József 1826-ban készített városalaprajzán láthatunk. (28. ábra) Összesen öt árok segítségével tártuk fel a 13-14. század fordulóján épült belső kaputornyot. Egyértelműen egy tornyot találtunk. Más építési periódusra csak a 2. sz. árokban talált hosszúkás kváderkövekből rakott fal utalhat a Liszt F. u. 9. sz. ház utcai fala alatt. Sajnos ennek további részleteit nem volt módunkban kiásni. Általunk megismert faléle eltért a kaputorony falának irányától és megegyezett a Liszt F. u. 9. falsíkjának vonalvezetésével. (39. ábra, 1. jel)

Korábbi feltárásaink tanúsága szerint a városfal déli fala a torony délkeleti sarkához, északi fala a torony északi falának közepéhez csatlakozhatott. Ez a pont azonos a mai Liszt F. u. 7. és 9. sz. házak találkozásánál a Liszt F. u. 9. sz. ház keleti falával. A 17. században épült külső városfal a torony délnyugati falsarkánál már a barbakán nyakához csatlakozott.

A kaputorony rekonstruált méretei alapján kívülről négyzetes alaprajzú (1060x1060 cm) volt, belül viszont enyhe téglalap alaprajzú (560x470 cm). Bejáratát rövidebbik oldalán nyitották. Falvastagsága kb. 280 cm volt, hátsó fala valamivel vékonyabbra épült (kb. 240 cm). Alapozásának formátlan, kisebb-nagyobb méretű köveit sárgás habarcsba rakták. Felmenő falait elnyújtott téglalap alakú kváderkövekből emelték, falszövetében gerenda lenyomata maradt meg, így valószínűsíthető, hogy alapozása és falszövete gerendavázas szerkezetű volt.

7