Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

39 19. ábra: A pákozdi csatában részt vevő katonák és népfelkelők. Mossmüller vízfestménye (Rózsa-Spira 1973, 226). elaggya, hanem hogy az ellenséget szóval kikémkeggye, hogy hugyan állnak. Hát aztán bizony gyűrtek nagy bátran, hát osztán itt a Velencei-tó partyán el lettek, ki lettek nyírva. Mer a parasztság a katonasággal vegyessen belezavarták űket a Velencei tóba." (Kresz 1964, 33.) Csákváron öreg Balázs János 72 éves gazdálkodó 1947-ben még tudott a horvátok tóba szorításáról: "A pákozdi csatában is részt vett öregapám. Mer az ugy vót, hogy a horvátok nagyon akartak harcolni. Osztán Jellasics, a vezér nem akart addig megütközni a magyarokkal, míg a német nem biztosította a segítséget. Hát Jellasics kikerülte a magyarokat, s Bécs fele vonult. A sereg mindenáron csatát akart. így állt meg Jellasics a Pákozdi tónál, és azt mondta katonáinak: "Nohát, ha akartok, most verekedjetek." Azok akartak is, de ugy ahogy ők gondolták, csakhogy a magyarok minden oldalról bekerítették őket, oszt beleszorították a pákozdi tóba. Csúfos vereség volt. Soká fájt ez még a horvátoknak. Tán még ma is fáj. Öregapám meséte, hogy még azután is avval mérgesítették a horvátokat: "Kell-e feredő? Jöttök-e még Pákozdra?" (Gábor 1947e, 3; Dégh 1952, 151.) Ugyancsak Csákváron említette 1966-ban a 79 éves Tóth Lajos Dobos Ilona néprajzkutatónak: "Behajtották a horvátokat a Velencei-tóba. Fekete volt a víz a horvátok szűritől, annyit belezavartak." (Dobos 1966, 37.) Az ellenség tóba szorításának emléke Mányon is élt: "Idősb Bárány Mihály még maga is ifjú legény volt negyvennyolcban. Gyakran mesélte, hogy Kossuth Lajos felhívására Mány község is a felkelőkhöz