Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

32 15. ábra: Tolna megyei népfelkelők fogságba kísérik az Ozoránál fegyverletételre kény szediert Roth-hadtest katonáit. Ceruzarajz (Rózsa-Spira 1973, 227). úgy lövőldöztetett az Ellenségre; mely is, abból azt hozta ki, hogy a' vár elég ember által, és elég ágyúval óltalmazódik: noha a' dolog ellenkezőképenn volt." (1812, 242.) Ugyanígy az ellenség zajjal való félrevezetésének, elűzésének motívuma a történeti néphagyomány más területein is feltűnik. A mohácsi busójárás és a hajdúszoboszlói szilveszteri felvonulás értelmezésénél a török elleni harchoz kapcsolódik (Ujváry 1990, 77-78, 1975, 51-55). Az igari néphagyomány Ozoránál nem csupán egyszerű fegyverletételről, hanem nagy csatáról tud: "Nagy harc volt ott, úgy, hogy egészen összekeveredtek ezek a seregek. A falunkban laknak ezek a Tóthok, ezeknek az öregapjukat a horvátok elhozták harcolni, ugyanis ez az öreg, akkor még fiatal ember, lent dolgozott a Délvidéken. Felöltöztették horvát ruhába. Hanem amikor összekeveredtek az emberek a harc közben, ez a Tóth átugrott a magyarokhoz, s megmondta nekik, hogy ő kicsoda, ne bántsák. A magyarok nagyon örültek neki, s együtt vágták a horvátokat." (Nagy 1947a, 2.) Perczel Mórnak, a szűkebb hazáját védő földbirtokos honvéd főtisztnek a valósággal egyezően jelentős szerep jut a Tolna megyei negyvennyolcas hagyományokban. A Szakályban lejegyzett történet szerint ő is furfanggal kényszerítette fegyverletételre a horvátokat: "Nemeskéri Kiss Pál miszlai birtokos volt, s mivel a horvátok vicekirálya is volt, hát segítette a horvátokat. Mikor a horvátok jöttek, a mieinknek nem is volt fegyverük. A vezér Perczel Móric volt, ki görbéi születésű.