Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

19 A haza védelmére buzdított Czuczor Gergely Új világi szózata., amely Pesten, 1848-ban a Mezei naptárban jelent meg (Pogány 1983, 51-55): Gyáva az, nem magyar, s nem méltó e névre, Kinek most bátrabban nem buzog a vére, Guzsaj való annak, s fonóházba vele, Kinek a fegyvertől irtózik kebele. Ne hagyd magad magyar! lépj ősid nyomába, Kik vérrel jutottak e hon birtokába; Kardot, puskát ragadj, légy nemzeted őre, S keményítsd magadat a kétes jövőre. Megérett az idő, melyben el fog válni, Szabadok leszünk-e, vagy fogunk szolgálni, Mert sok irigye van a magyar nemzetnek, Kik titkon és nyilván rája fogat fennek. Pártütőkké lettek az illir-horvátok, Agyarkodnak reánk a tótok és rácok, Hálátlan csúf hadak, szállást adtunk nekik, De magyart házából, tudom ki nem vetik. Illyés Gyula Puszták népe című könyvében említette, hogy apai nagyapja 1848-ban bevette magát a Dombóvár és Ozora közötti erdőkbe, és csak a szabadságharc bukása után jött onnan elő. Semmit nem tudott az eseményekről, egyáltalán nem vállalt részt a magyar nép szabadságküzdelméből (1936, 60-61). Ez természetesen érthető, hiszen a mezőföldi nagybirtokokon dolgozó pusztai cselédek, pásztorok élete semmit nem változott a jobbágyfelszabadítással. A falvak volt jobbágynépe viszont bizakodással állt be nemzetőrnek vagy honvédnek. A pákozdi csata napjaiban Nagy István bicskei prédikátor a következő bejegyzést tette a református egyház jegyzőkönyvébe: "1848. szeptember 30-án az istentisztelet elmaradt, mert 300-400 főből álló paraszt, kaszával, kapával felszerelve elindult, hogy a felkelőkhöz csatlakozzék." (Gábor 1947a, 2.) A bicskei néphagyomány szerint: "48-ban sokan mentek harcóni a Kossuth mellett. Vót sok olyan jobbágy, aki önként ment lóval, fegyverrel felszerelve. Olyan vót öregapám szomszédja is, Kovács István, meg a komája, Kelemen János. Kelemen János 18 éves vót, mikor elment. Derék, szép szál legény. Nem is gyütt többé vissza. Világosnál harcut, azt ott Vindi, vagy hogy híjják, az a nagy német generális belecsalta őket a gödörbe (Világos mellett egy kis völgy), osztán a hegyről tüzelték őket nagyon." (Gábor 1947a, 13.) Mányon: "idősb Bárány Mihály még maga is ifjú legény volt 48-ban. Gyakran mesélte, hogy Kossuth Lajos felhívására Mány község is a felkelőkhöz csatlakozott. Lőfegyverek nemigen voltak, inkább kaszával s kapával vonultak fel Pákozd alá. Pákozdnál a Fejér megyei felkelők Jellasics rendezett seregét szétszórták, s egy részét a Pákozdi-tóba szorították." (Gábor 1947c, 2.) A Csákvárról bevonult huszárok között öreg Balázs János is ott volt: "Öregapám meséte gyakran, hogy ő is bevonult 48-ban huszárnak.