Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

- - V, 11 "Kalózon a kisnemesek, bocskoros nemesek a Nemes utcában laktak, a határban a földjük a Nemes-dűlőben volt egy helyen. A nemesek feje Simon Ferenc volt 1848 előtt. Jóban volt valamelyik Zichy gróffal, addig édesgette, hogy aláírt annak, hogy a földjükről lemondtak a gróf javára. A Nemes-dűlő Kishörcsök-pusztához került, a Zichyeké lett. A házuk megmaradt, a szőlőjük, a kisföld és a páskom megmaradt, a szántóföld elment." A jobbágyfelszabadítást és a szabadságharcot Eötvös Károly politikus-írónk gyerekfejjel Mezőszentgyörgyön élte át. A jobbágyrendszer eltörlésének örömére falujában rendezett áldomásról 1905-ben megjelente nagy év című könyvében így írt: "A falu napkeleti oldalán volt a nagy libalegelő. Ma már vályogvető gödrök fészke, akkor fényesszinü zöld pázsit. Apám ezt jelölte ki az áldomás szinteréül. Gyönyörű szép májusi vasárnapon volt az ünnep. Nagy nemzeti lobogó a földbe ültetve. Sátrak az úrnők és a sütő-főző készségek számára. Ünneplő ruhájában a falu örege-apraja. Lelkes szavak az ajkakon; édes öröm, nemes vidámság az arczokon. Minő tünemény volt az, a mikor az öreg nemes megölelte, megcsókolta kérges tenyerű jobbágyát! Édes fiam vagy ezentúl, nem cselédem!" (1905, 2.) 1978-ban Sárbogárdon egy Dunaföldvárról származó, a századfordulón keletkezett kéziratos füzetre bukkantam, amelyből megtudjuk, hogy Dunaföldváron is hasonló népünnepélyt rendeztek a jobbágyfelszabadítás örömére: "A szabadság híre Dföldvárott 1848 márciusban. A szabadság hírére megsütöttek a város végin egy egész ökröt, a fejét felpántlikázták színes szalagokkal, s ugy hozták be kocsin a piacra. Itt a mészáros eldarabolva dobálta a nép közé. A város háza ablakain pedig apró pénzt, zsemlyét és szent János kenyeret szórtak az utcára." A jobbágyfelszabadítás parasztságunk tudatában Kossuth Lajos tevékenységének eredményeként valósult meg: "Negyvennyolcba, március 15-én dalolva mentek haza a földekről. Kossuth apánk eltörölte a robotot." (Csákvár, Dobos 1966). "Negyvennyócrul csak annyit tudok, hogy öregapám mesélte, hogy március 15-én még senki nem tudott az eseményekrül. Mert ide csak később jutott el a robot megszűntének a híre. Mert faluról-falura járt a hír a nép köpött. Mert az idő megérett már arra, hogy megszűnjön a robot, csak valakinek ki köllött kiátani. Hát Kossuth kikijátotta." (Felcsút, Gábor 1947d, 3.) A néphagyomány szerint Kossuth fortélylyal, múlatás közben érte el kitűzött célját a királynál: "Kossuth Lajos ügyvéd volt. Aztán Magyarország kormányzója lett. Egy királyi lakomán vett részt egyszer. Jó kedve volt a királynak is, Kossuth gyorsan kihasználta az alkalmas pillanatot, s borozás, nótázás közben aláíratott a királlyal egy levelet. Ebben volt a magyar szabadság megírva." (Mezőszentgyörgy, Szolnoky 1947,29; Dégh 1952,144.) A jobbágyfelszabadítás eredményeit és problémáit Bicskén Kiss István így értékelte: "Negyvennyolc után azért mégj^s jobb világ jött a magyarra. A robot megszűnt, és ha le is verték Kossuthot, a jobbágyot felszabadították. Bizonyos határig mindenki szavazhatott. A kócos (kurta) nemesek nem sokat értek vele. Negyvennyolc után még kócosabbak lettek, még szegényebbek. Nem maradt jobbágyuk, oszt nem tudtak dolgozni, de azért nemzetes uraknak kellett szólítani őket továbbra is. Később kiadták a földjüket, hogy ne heverjen parlagon, felesbe.