Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
71 lószerszámot." - említette adatközlőm, Markovics Tivadar. A tanyához 100 D-öl szőlő tartozott, bort is készítettek. Egyes lovasekéjük, vetőgépük, hengerük, magtakaró fogasuk volt. A kukoricát lóval meghajtott járgányos darálóval darálták. Nem csupán istállót, hanem fészert, kamrát, kukoricagórét, disznóólát, tyúkólat, pincét is építettek a tanyán. Az 1930-as évek elején a tanyai lakóházzal szemben, a kamra mellé nyári konyhát és egy szobát építettek. A szobába Markovics István kemencét és takaréktűzhelyet rakott téglából. A ma is meglévő kemencében négy kenyér sült meg. Lángost, prószát, rétest, tököt, krumplit, hurkát, kolbászt is sütöttek benne. Kukoricaszárral fűtöttek. A tanyai lakóház eleje nádtetős, hátulja zsúpos volt. 1940-ben becserepeztették a háztetőt. Lovuk, kocsijuk 1941 őszén sértetlenül hazaérkezett Erdélyből. Markovics Istvánt 1942-ben az orosz frontra vitték, a Don-kanyarig jutott, de 1942 decemberében hazajött, leszerelték. A front alatt az oroszok elvitték három jó lovukat, helyettük a tanyában hagytak egy kis ruszki lovat. A szomszédban volt mén, azzal födöztették 1945 tavaszán, lett egy csikaja. Ősszel vettek mellé egy magyar lovat. A tanyavásárlást követő években mindig két hízójuk volt. Választási malacokat vettek a földvári, pentellei, perkátai vásáron. Az első világháború után a bérelt földek terméséből már több sertést hizlaltak. A 3-4 hízóból egyet saját szükségletre levágtak, a többit eladták. Pesti hentesek jöttek érte, élve, teherautóval vitték el. Kisapostagon Lénárt volt a cenzár, a közvetítő. Ő mondta meg, hogy hízókért hova menjenek a hentesek, ezért farkapénzt kapott. Az 1930-as években már 15-20 malacot vettek, hizlaltak. 1938-tól anyadisznójuk volt. Lóért cserélték Vény ingen (Nagyvenyimen). A lóért az anyakoca mellé még fizetett is a vevő. Az anyadisznó szaporulatát felnevelték, meghizlalták. 1942-43-ban már 7 anyakocát és kandisznót is tartottak. Legeltetni a Szitányi-útjára. jártak. Mindig egy családtag őrizte a disznókat kutyával. A villanyt 1945 után vezették be a tanyába. Markovics István ekkor kialkudott 2 hold földet, de nem írták a nevére. Ennek az árán vezettette be a villanyt. 1952-ben a baracsi Ifjúság termelőszövetkezet elvette a tanya körüli földeket, 20 000 D-ölet. Cserébe adtak helyette Pázmánd-pusztán, a homoksivatagban, futóhomokos területen. Az a tanyától messze van, Halesz, Aligvárom puszták végében. A pentellei határnál is adtak jó földet, s az nincs messze a tanyai lakóháztól. Ezeken a csereföldeken gazdálkodtak 1960-ig, a baracsi Igazság termelőszövetkezet megalakításáig. Markovics István ekkor 40 000 D-öl földdel beállt a téeszbe. Ebben már a felesége, Újbányi Teréz öröksége is benne volt. Újbányi Teréz (szül. 1907) pentelei tanyasi leányként került a baracsi tanyára. Budapesten nőtt fel, édesapja a nagytétényi hizlaldában dolgozott. Apja Dunapentellén örökölt 6 hold földet az Alájáró határrészben, arra épített tanyát. Ide költöztek Pestről. Nagylányként már a pentellei tanyán lakott. Édesapja 90 mh földet szerzett, három tanyája és Dunapentelén háza is volt. Idős korában a földeket, tanyákat szétosztotta hat gyermekének, feleségével együtt pentellei házába költözött. Csak 3-4 évig lakott Pentellén, amikor az 1950-es években államosították a házát, majd feleségével
