Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
59 A növénytermesztésben önellátó gazdálkodásra törekedtek, saját maguk és állatállományuk részére igyekeztek megtermelni az élelmet. Négyes vetésforgórendszerben művelték a földet. Az elsőbe őszi kalászosokat (búza, árpa, rozs) vetettek, a másodikba takarmány (lucerna, baltacim, zabosbükköny, répa, marhakáposzta), a harmadikba kukorica került. A negyedik forgót a legelő, rét és a zöldtakarmánynak vetett sűrűkukorica foglalta el. Mindig sok rozsot vetettek, hogy alomnak sok szalmájuk legyen. Ez a trágya mennyiségét növelte. Egy 20 kh-as darabba kukoricát vetettek. A vetőmagot egy budapesti kukoricanemesítő cégtől ingyen kapták. Kukoricaföldjüket rendszeresen ellenőrizték a nemesítők. A termelt kukoricát a cégnek kellett leadni, amit az nemesített vetőmagként értékesített, s nekik a leadott mennyiség kétszeresét szállította közönséges kukoricából. (Rendszerint 40 q-t adtak le és 80 q-t kaptak érte és a következő évre a nemesített vetőmagot ingyen.) Pár év múlva már az egész falu az általuk termelt nemesített kukoricából vetett, ugyanis a falubeliekkel is cseréltek. Fő jövedelemforrásuknak az állattenyésztés számított. Hercegfalváról 2 lovat és 2 tehenet hoztak magukkal. A tanyán az 1930-as években már 4-5 lovuk, több mint 30 szarvasmarhájuk, 5-6 anyakocájuk és 1 kandisznójuk volt. A sertések szaporulatát adták el, egyszerre 10-15 db-ot félbehasítva hajón szállították a budapesti Nagyvásárcsarnokba. Ilyenkor a kulcsi hajóállomáson előre bejelentették, hogy hány disznót szállítanak. A kettéhasított sertéseket fehér lepedőbe csavarva helyezték el a hajó hűtőterében. Valaki a családból mindig hajóval vagy vonattal felutazott Budapestre, ahol a szállítmányt már Neumann Rezső hentes várta. Neumann a Nagyvásárcsarnokban lévő hentesüzletében mérte ki a húst. Minden évben vemhes üszőket, teheneket, kisborjúval együtt, adtak el a vásárokon vagy a környező községekben kisgazdáknak. A 15-20 tejelő tehén tejét Pestre küldték vonattal. Ugyanis a rácalmási vasútállomás egyik vasutasa kapcsolatot teremtett 33. ábra: Schneider János tanyaépítő és családja 1928 körül. Gelencsér Ferenc reprodukciója. Abb. 33: János Schneider, Gründer des Farmgehöfts in Rácalmás, und seine Familie, um 1928.
