Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
36 tanya 5 szobás épület volt. Nagy lóistálló, tehénistálló, birkaistálló, nyári konyha is tartozott hozzá. A birtok később nagyon elaprózódott, mivel Vida Jánosnak 11 gyermeke született. A tanya mellé leánya, Varga Lajosné Vida Mária egy örökségként kapott 2,5 kh-as parcellára nagy lakóházat épített, amely szoba, konyha, szoba, kamra és istállóból állt. Az 1920-as években kiosztott vitéztelkekre is többen építettek tanyát. Vida János fia, Vida Károly Alsókörtvélyesen kapott vitéztelket. Mellé még sok földet vásárolt. Az egyiken egy szoba-konyhás tanya állt, amely mellé egy nagy hajtott házat építettek 3 szobával, 2 konyhával, kamrával, istállókkal, fészerekkel, pajtával, kukoricagórékkal. Kisiókon és Nagylókon gróf Zichy György adott földeket vitéztelkek számára. Itt kapták meg a vitéztelket Sárközi Lajos és Takács István sárbogárdi vitézek. Mindketten tanyát építettek rá, és úgy gazdálkodtak egészen 1951-ig. A nagylóki Kuk-hegyen kiosztott mintegy 20 vitéztelekre is tanyák épültek. Laktak itt sárbogárdi, pusztaegresi és más vidéki vitézek is. Sárbogárdról Kovács Ferenc, Killer István, Pap János költözött ide. Győry Ferenc is a Kuk-hegyen parcellázott földre épített tanyát. Takács István előbb Gött Jenő rekotyai tanyáját bérelte, majd amikor a Gött-tanya eladásra került, a nagylóki Kuk-hegyen vettek tanyát. Napjainkra már a Kuk-hegyi tanyákat is lebontották. Alapon Cs. Juhász Sándor így emlékezett vissza tanyai gazdálkodásukra: "Ehhez a tanyához 19 hold szántó és 19 hold legelő tartozott, meg a ház. 1941-ben vettem Fried Mór felparcellázott birtokából 500 pengőért holdját. 500 pengőért akkor egy kisebbszerű tehenet lehetett venni. A legelőn jobbára teheneket neveltünk, de azért mindig volt birkám is. A háború előtt és utána is volt kötelező növény. A háború előtt a napraforgó és a szójabab. Ez mindig igen jól sikerült, szerettem vele foglalkozni. A háború után a kender, a napraforgó és a cukorrépa volt ilyen, na és a kenyérgabona vetésterületét is meghatározták: 4-5 holdat mindenkinek kellett vetni, akinek több földje volt. A legrosszabb a ricinus volt, az soha nem termett; de a cukorrépát is csak lassan, később tanultuk meg. Aztán már nekem mindig nagyon jól bevált, mert itt volt annak megfelelő talaj. A kendert Tolnanémedire vagy Pálfára vittük felvásároltatni, a cukorrépát pedig vasúton kellett elszállíttatni. Azért a pénz mindig a jószágtartástól lett. Negyvenkettőben álltunk jobban rá a jószágtartásra, akkor kölcsönt is vettünk föl hozzá a hitelszövetkezettől." Cs. Juhász Sándor 1960-ban lépett be a termelőszövetkezetbe. Tanyájában ezután háztáji gazdálkodást folytatott. Mezőföld délnyugati részén, a Felsőireghez (Tolna m.) tartozó Muth-pusztai tanyákról Féja Géza 1934-ben a Magyarországban megjelent cikkéből értesülünk (1984, 49-51). Muth-puszta eredetileg gróf Zichy Rafael 1100 kh-as birtoka volt, az első világháború után a vagyonváltság fejében sajátították ki tőle. A birtok bérleti szerződése 1931-ben járt le, ekkor vehették meg a jászárokszállási telepesek, akik előzőleg otthon kis házukat, földjeiket eladták. Féja a Muth-pusztai tanyákról ezt írta: "De végre is a földet szétosztották, a község körvonalait kijelölték, s megkezdték az építést. Ám a telepesek nagy része nem épített - szerencséjére - a falu belterületén házat, hanem tanyát csinált a földje mellett a maga két kezével és a
