Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
28 baromfi volt, és mehettek, amerre láttak. Egy szakajtókosár tojást szedtünk össze naponta az ólban meg a kazlak mellől. Aba öt kilométerre volt. A boltba nem sokat jártunk, legfeljebb egy kis sóért, petróleumért meg gyufáért. Pista bátyám még a dohányt is megtermelte magának titokban, és meg is vágta. Bizony nem szórták a pénzt, hanem amit csak lehetett mindent maguk megcsináltak. Hiányt azért nem szenvedtek semmiben. Magas, foszlós fehér kenyér meg jóízű kis cipó sült a kemencében. A jó fokhagymás lángosokra is emlékszem, meg a finom mézes kenyerekre, mert István bátyámnak sok méhe is volt. Esténként, főleg télen, mindig jött valaki beszélgetni a tanyai szomszédok közül. Nem unatkoztunk sohasem. Én szerettem a tanyán." Abától délre Sárbogárd és a szomszédos puszták, Felsőtöbörzsök, Felsőkörtvélyes, Nagylók határában az egykori nagy- és középbirtokok felparcellázott földjein alakultak ki a paraszti farmtanyák századunk első felében. A parcellázások, birtokeladások eredményeként Sárbogárd 9014 kh-as határából 1930-ban már 7038 kh volt kisbirtokosok, s csupán 1976 kh közép- és nagybirtokosok kezén (Kovács 1938, 250). Ugyanebben az évben a népszámlálás adatai szerint Sárbogárdon 56 fő élt tanyákon (M. Stat. Közi. LXXXIII, 245). A paraszti tanyák a községhatár északi, alsótöbörzsöki, felső- és alsókörtvélyesi részében keletkeztek, de állt néhány tanya a belterülettől keletre, a Külső-szőlőhegyre vezető Sörkemajori út mentén is. A legtöbb tanya a Sárbogárdról Nagylókra vezető régi Pesti út melletti földekre épült, a mai Videoton gyár helyére és az attól északra eső alsókörtvélyesi területre. A Rohonczy-tanya a két világháború közötti időszakban a budapesti Rohonczy Elviráé volt, aki a 70 kh-as birtokot bérbe adta. Tőle északra a Tiringertanya következett, amely az első világháború után Tiringer István tulajdona volt. A tanyaépületeket 20 kh földdel együtt az 1920-as évek végén lánya, Tiringer Sarolta örökölte. Tiringer Sarolta férjével, Tiringer Mihály műbútorasztalossal együtt 1939-ben költözött ki Sárbogárdról a tanyára. Tiringer Mihály is örökölt 8 kh földet, de azt eladták, mivel a tanyai föld szomszédságában egy tagban 36 kh földet vehettek. A tanyához így 56 kh föld tartozott. A tanyaépület régi, tömött falú, hosszú ház volt. Az első szoba-konyhás része cselédlakásul szolgált. A hátsó részében - amelyben egy nagy kamra, konyha, éléskamra, két szoba, előszoba és mosókonyha volt - Tiringerék laktak. A lakóépülettel párhuzamosan a nagy lóistálló és tehénistálló épült. A lakóépület és az istálló közé, az udvar végébe a disznó- és baromfiólak kerültek. A tanyaudvart így U alakban lakó- és gazdasági épületek zárták le. Az udvar nyitott végénél 2-300 akácfából álló erdöremész kezdődött, amely a tűzifa és a szerszámfa szükségletet is kielégítette. A tanyaépület mögött 200 D-öles kert, gyümölcsös helyezkedett el. Tiringerék kukoricát, búzát, rozsot, zabot, burgonyát, cukorrépát, takarmánynövényeket termeltek, és egy darab rétjük is volt. Két tehenet, borjút, 2-3 lovat, csikót, legtöbbször 80 sertést, sok baromfit tartottak. A borjúkat Kánitz Andor sárbogárdi marhakereskedő vette meg, a disznókat a fehérvári vágóhídra vagy bogárdi henteseknek adták el. Részesaratókat fogadtak fel, és kukoricaföldeket adtak ki feles művelésre. 1951-ig éltek kinn a
