Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
Major, puszta, tanya (Terminológiai kérdések)
9 Az Alfölddel ellentétben a mezőföldi szórványtelepülések jellemző formája nem a paraszti tulajdonban lévő tanya, hanem a nagybirtokon kialakult majorság, uradalmi puszta. 1910-ben az adonyi járásban 52, az enyingiben 66, a sárbogárdiban 89, a székesfehérváriban 68 nagyobb uradalmi puszta volt, átlagosan 200 lakossal. Csupán a nagylángi Zichy-birtok három nyugat-mezőföldi birtoktestén (70 000 kh) 34 puszta volt. Nagyláng 3 142 lakosából 1910-ben 2 773 élt pusztákon. Négy község (Baracs, Pusztaszabolcs, Nagylók és Pusztaegres) szinte teljesen pusztákból állt (ún. politikai községek). Bátky Zsigmond mutatott rá, hogy Fejér megyében a török után telepített új lakosság a régi telepeket ülte meg, e települések legtöbbje puszták formájában újraéledt (1922, 186). Az 1903-ban megjelent Fejér vármegye községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke a megyében összesen 644 külterületi lakott helyet (puszta, major, tanya, telep) tüntetett fel. Közülük 183 major (pl. Virágmajor, Selyemmajor, Forrásmajor), 114 puszta (pl. Pázmándpuszta, Sándorházapuszta, Zedregpuszta), 54 tanya (pl. Zsebeházitanya, Gecsegtanya, Kaszatanya) minősítéssel, 293 minősítés nélkül (pl. Százhalom, Kisbesnyő, Csongrád) szerepel. Utóbbiak között találjuk a legtöbb elpusztult község helyén kialakult uradalmi majort, pusztát. A külterületi lakott helyek jegyzékéből, a köznyelvből és a mezőföldi népnyelvből is az tűnik ki, hogy a XIX. század második fele óta területünkön a major, puszta, tanya terminológia használatában bizonytalanság uralkodik. Ezt a bizonytalanságot még modem értelmező- és etimológiai szótáraink is tükrözik. Henry Stephens Mezei gazdaság könyve című négykötetes müvét "a hazai körülményekhez alkalmazva" adta ki Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István 1855-ben. E műben a szerzők a major kifejezést használták: "Nagyobb gazdaságokban, hol igen különböző míveletek fordulnak elő, a majornak ollyformán kell elrendezve lenni, hogy abban a gazdaság különféle terményeit mind kényelmesen és czélszerüen el lehessen helyezni." (1855, 85-88). A magyar nyelv értelmező szótára szerint a major nagyobb gazdaságnak, mezőgazdasági üzemnek az a rendszerint a határban kint levő része, olykor a hozzá tartozó földekkel együtt, ahol a gazdasági épületek, építmények, esetleg lakóházak vannak, és amely rendszerint a gazdaságnak az igazgatási központja (ÉrtSz, IV, 916). A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint major szavunk bajor-osztrák eredetű (Meierhoj), jelentése: nagyobb gazdaságnak a határban levő része a gazdasági épületekkel és lakóházakkal együtt (TESZ, II, 821). Az értelmező szótár szerint puszta szavunk tájnyelvi jelentése a major szó jelentésével azonos: "Valamely nagyobb földbirtok központjában mezőgazdasági település, gazdasági épületek, istállók, cselédlakások, gazdatiszti ház, urasági kastély stb. együttvéve; major." (ÉrtSz, V, 862). Puszta szavunk szláv eredetű, 1784- ben már major, nagy kiterjedésű birtok értelmében használták (TESZ, III, 317- 318). Értelmező szótárunkban a tanya: "Főként alföldi városok és falvak határában különálló, magános település, egy tagban levő gazdaság, kisebb földbirtok a rajta
