Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Régi palotavárosi kocsmák és vendéglők
A vendéglátás részét képezte, hogy az éhesen betérőket kiszolgálják, s ha már ételt fogyasztottak, akkor kedvet kapjanak az italozáshoz is. A legegyszerűbb fortélyt ezen a téren olyan ételek (sós, fűszeres, száraz) felszolgálása jelentette, mely után okvetlenül megszomjazott a vendég. Nagyobb mennyiségben csak vásáros, illetve piaci napokon főztek. A Pontyban húslevest, marha-, illetve borjúpörköltet, Züringer Gyulánál zsemlegombócos pájslit készítettek. Kiss Kálmán vendéglőjében ilyenkor mintegy huszonöt liter gulyásleves és a három kg marhahúsból készült pörkölt fogyott el, ami viszonylag szerény mennyiség, de általában másutt sem ettek többet. A nagyobb forgalmú Pontyban mindennap főztek, de csak annyit, hogy ne maradjon. A hétköznap esti poharazás mellé gyorsan vagy éppen hidegen fogyasztható ételt rendszerint a vendéglős felesége készített, legfeljebb egy szolgálólány segítségével. Majdnem mindegyik helynek megvolt a maga specialitása, amit olyan ízletesen másutt nem tudtak tálalni. Horváth Mihály virslivel, kocsonyával, pogácsával, a Ponty töpörtyűs pogácsával, Szalay Alajos kürtöskaláccsal. Züringer Gyula fasírttal várta az esti törzsvendégeket. Árusították a pékek inasai által hozott sós süteményeket is. Az alapanyag beszerzési helyét megválogatták, ezen a téren is kialakultak az üzleti kapcsolatok. A Héjj család a füszerféleséget Illés Tibortól (Hal tér 12.) a gyümölcsöt, mezőgazdasági terményeket, abrakot, Ocsipa Lászlótól (Simor u.) vette. A hentesárut Asztalos Géza (Palotai u. 3.) a pékárut Fölkért Lajos (Hal tér 15.) és Mohai Ferenc (Simor u. 33.) adta. A tésztát sem otthon, hanem Folkertnél vagy Csernay Vilmosnál (Palotai u. 18.) sütötték. Kiss Kálmán szintén Asztalosban és Csernayban bízott. Züringer Gyula vendéglőjébe sokat jártak a pékek, hetente ott tartották összejövetelüket. Mivel századunk első felében több ilyen foglalkozású mester is lakott a Sütő utcában (Kotrobay Nagy Mór, Fölkért József, Háti Ferenc) természetes, hogy tőlük hozatta a pékárut, főleg a sós süteményt. A savanyú káposztát a piacon, Derecskéi Józseftől, a tejterméket az úrhidaiaktól, a paprikát a ceceiektől vásárolták. A húst a rokon Jankovics hentestől szerezték be. Horváth Mihályék a kenyeret, pogácsát maguk sütötték, a tőkehúst és a virslit Asztalos Gézától vagy Schreindorfer Ferenctől (Palotai u. 52.) vették. Abeszerzési hely kiválasztásánál első szempont volt a megbízhatóság, a jó hírnév, de rendszerint szerepet játszott a közelség is. A ritkaságszámba menő vacsoraesteken több fogást tálaltak. Szalay Alajos pl. egyik estjére paprikás és rántott csirkét, frissen sülteket, túrós, almás és káposztás rétest kínált. A kor erkölcsi normáira figyelemmel a vendégek szolidabb szórakozási formákat választottak. Az asztaltársaságok tagjai, az iparosok, majd mindenütt kártyáztak, jobbára ultiztak. A nyári meleg lehetőséget biztosított a szabadtéri kuglizáshoz. A kocsmák, vendéglők több mint fele rendelkezett tekepályával; biliárdasztallal viszont csak egyik-másik. Zenekar állandó jelleggel csak a Hágiban játszott. Sok helyen nem is tűrték a cigány muzsikusokat, de nevezetesebb napokon egy-egy zenész muzsikáját meghallgatták. Horváth Mihálynál esténként egy Farkas nevű cigány hegedült. Bálokat csak Papp Imre üzletében tartottak, de az 1920-as évek végétől azok is elmaradtak. Addig azonban sokan látogatták a farsangi katona- és cselédbálokat. A vendéglők tehát a kor korlátozott lehetőségei között a szórakozás egyik formáját biztosították, emellett bizonyos mértékig a kulturális centrum szerepét is betöltötték. Az ott időzök kicserélték egymás közt véleményüket, ismereteiket. Tudat- és ízlésformáló intézmény is működhetett a vendéglő falai között. Horváth Mihály, illetve Kiss Kálmán vendéglőjének külön helyiségében a Palotavárosi, illetve Palota külvárosi Olvasókör tartotta könyveit. A jórészt iparos foglalkozású tagokat tömörítő egyesület vezetőséget választott, kik rendszeresen a vendéglőben találkoztak. A több száz, nagyrészt szépirodalmi kötet kölcsönzésére vasárnaponként könyvtári órát biztosítottak. A Palota külvárosi Olvasókör utolsó könyvtárosa Sztupa Viktor, a Csitáry nyomda könyvkötője volt. Ugyanitt a harmincas évek közepén egészségügyi felvilágosító előadásokat is tartottak. Avendéglők belső helyiségei nyugalmukkal olvasásra, sőt, szellemi munkára is alkalmat adtak. Horváth Mihály vendéglőjében dolgozott közismert német szótárán Kelemen Béla, a reáliskola igazgatója. A szemben lakó Kodolányi János még mint diák rendszeresen megfordult ugyanitt. 95
