Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Régi palotavárosi kocsmák és vendéglők
Egy-egy asztal körül minden este csaknem azonos társaság jött össze. Sokaknak volt külön helyük, poharuk. A vendéglős ismerte fogyasztási szokásukat: volt, aki tisztán itta a bort, más fröccsként, a harmadik hosszúlépést kért. Beszélgetve, valamilyen játékot folytatva, kevés ital mellett töltötték az időt. Az utolsó vendégek tizenegy-tizenkét óráig, szombaton egy kicsit tovább maradtak. Az iparosok által alapított egyesületek összejöveteleiket, tanácskozásaikat jórészt vendéglőkben bonyolították le, sőt azt székhelyüknek is tekintették, mint a székesfehérvári Cipész Ipartársulat Temetkezési Egylete a Ponty vendéglőt. A város két jelentős, a kisiparosi szintet lényegesen meghaladó üzeme esett a Palotaváros területére. A Palotai úton Felmayer István és Fiai Rt. kékfestő gyára, a Tobak utcában pedig a Kovács Ferenc üzemével egyesített Weiss és Túli cég bőrgyára. Az előbbi két-háromszáz, az utóbbi mintegy ötven munkást foglalkoztatott. A munka megkezdése előtt, illetve annak befejeztével ők is felkeresték a gyár közelében található italmérőket, de keveset időztek. Reggel pálinkát, munka után egy-egy fröccsöt fogyasztottak. A szakképzettek (művezetők, előmunkások) több időt töltöttek el, s bizonyos fokig el is különültek, más vendéglőbe jártak. Figyelmet érdemlő az építőmunkások helyzete, akik városunkban a kapitalizmus korának legszervezettebb munkásrétegét adták. Hétközi fárasztó munkájuk nem tette lehetővé az éjszakába nyúló kocsmázást, szombat este, illetve vasárnap viszont szívesen szórakoztak. Vasárnap délelőtt a Városháza térről jövet már betértek a kocsmákba, vendéglőkbe. Délutántól sokszor éjfélig is ott időztek. Két csapatot alakítva nagy kedvvel kugliztak. A szakszervezeti mozgalom, a szociáldemokrata pártok helyi szervezetei megbeszélések, gyűlések tartására gyakran használták föl a vendéglőket. A Palotavárosban Fett Vince vendéglője a vasiparban dolgozó munkások szervezete részére biztosított külön helyiséget. A Ponty épületéhez csatlakozott az iparszálló. A munkát kereső, gyalogosan, szekéren, rongyosan, éhesen vándorló munkások kaptak itt ágyat éjszakára. A szomszédos Ponty vendéglőben pedig némi vigaszt találtak, szórakozást egy-egy pohár ital mellett. A vendéglők egy részét szívesen látogatták az alkalmazottak, a városi, megyei hivatalnokok, katona és rendőrtisztek, tanárok illetőleg a város életében bizonyos mértékig vezető szerepet betöltő személyek. Ők Palotaváros lakosságának csak kis hányadát adták, jobbára a Belvárosból érkeztek. Elvárásuk volt, hogy a vendéglő jó étellel-itallal szolgáljon, megfelelő hírű legyen, ne vessen rájuk rossz fényt, hogy oda járnak. A két-három helyiségből álló vendéglők legbelső helyiségébe, külön termébe vonultak, ahol kellően elkülönülhettek a paraszti vagy a szegényebb iparos rétegtől. Az iparosoknál valamivel később, délután öt óra tájban érkeztek. Leginkább Kiss Kálmán, Horváth Mihály, Hirtling Antal, majd Szalay Alajos vendéglőjét keresték föl. Több helyen asztaltársaságot alapítottak, melyek sokszor aszerint nevezték magukat, hogy mikor jöttek össze (pl. csütörtöki asztaltársaság). Rendszerint az esti harangszóig beszélgettek, iszogattak, kártyáztak, s néhány falatot ettek is. Ha valamelyiküknek névnapját tartották, továbbmaradva ünnepeltek. Ilyenkor a tulajdonos is a jobb évjáratú borokból hozott föl, és esetleg maga is leült vendégei közé. Az asztaltársaságban a városi főszámvevő, a nyomdavezető, a tisztítóüzem tulajdonosa, a postai tisztviselő mellé kerülhetett a jobb anyagi körülmények közt élő iparos, nevezetesen a szabó, kárpitos, kefekötő, késes. Másutt a telekkönyvi vezető, anyakönyvvezető, tisztiorvos, rendőrkapitány, laptulajdonos és barátaik asztaltársasága nem bővült mesteremberrel. Jól szemlélteti a vendéglők egy részének tekintélyét, elismertségét, hogy azokat a város elit szállodájának tartott Magyar Király tulajdonosa is fölkereste esténként. A Pontyban is külön terem biztosította a tisztviselők szórakozását, de ide a közeli Belvárosból délelőtt is beugrottak, haraptak és ittak valamit, nem időzve sokáig. AHági kizárólag a középosztály vendéglőjévé vált, ahol étel fogyasztása, zene, tánclehetőség volt biztosítva. A jó hírű, tiszta, csendes vendéglők az ittas embereket nem tűrték meg. Ha futóvendég volt, nem szolgálták ki, szükség esetén erélyes hangon elküldték, hogy ne riassza el a 93
