Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)

Kézművesipar a Palotavárosban

27. ábra. A székesfehérvári vargacéh pecsétje, 1692. István Király Múzeum. Leltári szám: 10.61.1. Gelencsér Ferenc felvétele

radás után fényesítették, glancolták. Akikészített bőr minősége szerint a csizmadiákhoz, cipészekhez, szíjgyártókhoz, nyergesekhez vagy a kesztyűsökhöz került.

A tobakosmesterek fiai általában tobakosok vagy legalábbis bőriparosok (csizmadia, szíjgyártó) lettek. Egy-egy bőriparos család hagyományában e szakmák öröklődése egészen századunk közepéig megfigyelhető. Borbély Tibor (Tobak u. 7.; sz. 1913) így emlékezett meg bőriparos családjának munkájáról: „Dédnagyapám, Horváth Antal tobakosmester volt a múlt század második felében. Tobak utca 7. szám alatt, a tulajdonát képező házban lakott és dolgozott. A Tobak utcában kanális folyt, melyet csak a II. világháború előtt fedtek be. Körülbelül fél utca szélességű volt. A házsorok lényegében ma is a kanális vonalát követik. A befedés előtt mindkét oldalán lehetett közlekedni, de csak gyalogosan. A két partot fahidak kötötték össze. A kanális a mai Szabadságharcos és Ady Endre utcák találkozásánál, a Szent János hídnál ágazott ki a főcsatornából. A híd közepén a szent kóképe volt. A kanálist felhasználták a tobakok, itt áztatták, dolgozták fel a megvásárolt birkabőrt. Segédeikkel együtt végezték a munkát. Cserzőanyagként cserszömörcét használtak. Ezzel nemcsak csereztek, hanem festettek is. Az utcában több tobakos is lakott, akik az áztatás lehetősége miatt települtek ide. Horváth Mihály az apjától örökölt bőrműves szakmát csizmadiaként vitte tovább, földolgozta a bőrt, vásáron értékesítette áruit. A tobakműhely az udvar végében az utcával párhuzamosan feküdt, az utcafronti épülettől távolabb. Később ez lett a csizmadiaműhely. A tobaklegények az udvari szárnyon található épületben laktak. Számuk három és öt között mozgott. A cserszömörce bokrok a Vértesben voltak, onnan gyűjtötték be a szükséges anyagot. ATobak utca mögött volt a Vargacsatorna, melynél a vargák dolgoztak. Ezek másfajta bőrt, tehénbőrt dolgoztak föl.” A Kostyelik bőrműves család múltját, régi jómódját, némi túlzással Kostyelik Júlianna (sz. 1907) és Anna (sz. 1910; Csapó u. 15.) idézte fel: „Nagyapánk, az 1880 körül elhunyt Kostyelik Mihály tobakos volt. Igen gazdag emberként a Tobak utcában lakott. A család hagyománya szerint a jól jövedelmező mesterségből annyi pénze volt, hogy ölszámra vitték a városházára, meg százforintos bankóval gyújtott pipára. Akkor még az egész utca a

47