Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Kézművesipar a Palotavárosban
egészséget veszélyeztették, ezért előírják nekik, hogy gondoskodjanak elzárható áztató- és mosóhelyekről. 1834-ben a tanács Parti Simon és Édes József tímármestereket utasította, hogy távolítsák el házuk elől a meszesgödröket (Juhász 1938, 94). A XVIII. század végéig az iparosokból került ki a város tehetős polgársága. Belőlük tevődött össze jórészben a városi tanács. A már említett Schlosser Ádám tobakosmestert 1731-ben Székesfehérvár főbírájává választották. Rode András tímármester még 1800-ban is a város első tisztviselője volt (Albensis 1931, 6). A vargacéh artikulusait szintén 1695-ben hirdették ki a városi tanácsülésen. Külön céhük volt a magyar és külön a német vargáknak. Utóbbiak már cipót is készítettek. Ókét a XIX. század elején a cipészek, suszterek váltották fel a mesterségben. A XVIII. század végi mesterösszeírások 33 magyar és 18 német vargát tartanak számon a városban (Varga 1968, 266-267). A vargák éppen úgy, mint a tímárok és a tobakosok a Palotavárosban laktak (Tobak utca, Rác utca, Szömörce utca,Varga-csatornapart). AXVIII. századvégén a Felsővárosban is lakott 8 varga, akik 1786-ban áztatóhelyet kértek a várostól. A városi tanács engedélyével 1845-ben a vargák is építettek mosóházat a szűcsök régi mosóháza mellé a mai Vörösmarty tér egyik telkére (Juhász 1938, 94-95). A mesterek cserzőanyagként a XIX. század végéig növényi eredetű anyagokat, főként cserszömörcét használtak. A tobakok kutyatrágyát, a tímárok tyúktrágyát is használtak nyersbőrpácoló anyagként. Utóbbi két segédanyagot az inasok gyűjtötték össze a város utcáin, illetve a tyúkólakból. A nyersbőr szőrének, gyapjúnak leszedéséhez meszet használtak. Sándorovits Pál tímár (Palotai u. 8.) szerint századunkban a nyersbőr kikészítését a következő módon végezték: A bőröket egy napig nagy fakádakban, hideg vízben áztatták, majd két napra meszes áztatólébe tették. Utána többször kimosták, majd egy felfordított teknő alakú állványon vékony, hajlékony késsel, a bőrvakaróval kaparták le róla a szőrt. A husolás során a bőr másik felét is lekaparták, megtisztították, majd krómtimsós lében áztatták. Két hétre a csávalébe került, amiben naponta háromszor-négyszer megforgatták, majd lecsurgatták, kimosták és olajos pácban puhították. Ezután egy asztalszerű állványra feszítették a bőrt száradni, majd kaszaszéken meghúzkodták, megfestették, szá-45 25. ábra. A székesfehérvári tobakcéh ládája. István Király Múzeum. Leltári szám: 10.63.1. Gelencsér Ferenc felvétele
