Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros utcái
14. ábra. A Csapó utca látképe. Lukács László felvétele, 1980. rábbi neve Kenyér utca volt. így szerepel mégWüstinger József 1826-ban készült várostérképén is. Középkori eredetre vallanak a városrész többi mesterségnevet viselő utcanevei is, hiszen közülük valamennyi az újkor előtt már virágzó kisipart jelöl. Napjainkban a bőrgyár megszűnésével a nyersbőrkikészítés palotavárosi múltjára már csupán három utcanév emlékeztet. A Tobak utca a nyersbőrfeldolgozó tobakoknak, tímároknak volt a lakóhelye, akik a mesterségükkel járó kellemetlen szag miatt kénytelenek voltak még a külvárosnak is ebbe a félreeső utcájába települni. Erre késztette őket a mesterségük űzéséhez szükséges nagy mennyiségű víz jelenléte is, ami a Gaja patak egyik csatornázott ága révén itt adott volt. Nyersbőrfeldolgozó iparosok nemcsak aTobak hanem a Rác utcában is laktak. A Rác utca 17. számú ház egyik tulajdonosa, Kistormási József elmondta, hogy a II. világháború után az újjáépítéshez szükséges homokért körülbelül 1 méter mélyre ásott a telken. Itt régi meszesgödrök nyomára bukkant. Apósától tudta meg, hogy a házban valamikor tímárok laktak, akiknek munkájukhoz szükség volt a meszes áztatógödrökre. A szomszéd házban még az 1930-as években is működött Sándorovits László tímármester műhelye. Megemlítem, hogy a szomszédos Veszprém bórgyártó iparosai is az ottaniTobak utcában laktak, ahol az 1950-es években még állt az utolsó tobakház. ATobak utcára merőleges Szömörce utca a XIX. század végéig a legfontosabb növényi eredetű cserző- és festőanyagnak számító cserszömörcéről kapta nevét. Ősszel szinte vörösbe borítják a Bakony és a Vértes déli lejtőit a skarlátpiros levelű szpmörcebokrok. Levelük és fiatal hajtásaik szedését az uradalmaktól századokon át a székesfehérvári és a veszprémi tobakok bérelték. 1789-ben Tarr Ferenc fehérvári tobakmester a várpalotai Zichy-uradalom bakonycsernyei erdeiben vette bérbe a szömörcelevél szedésének jogát. A szerződést a következő évben három esztendőre kötötték meg (Heiczinger 1974,154). A reformkorból két szömörcearatásra kötött bérleti szerződés is fennmaradt, amelyet Nemes Fekete János székesfehérvári tobak és a dörgicsei uradalom kötött. Az 1827-ben keletkezett Árendás Contraktus így szól: „Én Kováts Pál Dörgitsei Kasznár kiadtam Árendába az úgynevezett Felső, Alsó Imeri és Balási erdőkben található Szömörtze Levél aratását jövő 1828. esztendőre Fehérvárban Lakó Nemes Fekete János Tobak Mester Urnák, a melytül füzet árendát a Mlgos Uraság Dörgitsei Kasszájába Száz nyolcvan forintokat, a mellett meghagyatik az, hogy az Erdőben se maga, se pedig emberei semmi némü kárf ne tegyenek.” (Takáts 1956,582). A szömörce aratása júniustól augusztusig tartó erdei munka 37
