Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros népessége, társadalma az 1828-as összeírás tükrében
Az adózók száma az 1828-as összeírás szerint Az ennek alapján kikövetkeztetett népesség Belsóváros Felsőváros Rác- vagy Palotai város Égett- vagy Tóváros Víziváros 1073 2739 2083 542 239 3251 8300 6312 1642 724 Az így kapott számok csak viszonyításra alkalmasak ugyan (amit egyébként az is mutat, hogy a kikövetkeztetett számok végösszege nem azonos a sematizmusok népességszámával, holott abból indultunk ki), az egy adózó családfőre eső családtagok számának meghatározásához azonban mégis továbbra is használnunk kell azokat. Az egy családfőre eső lélekszám ugyanis olyan mutató, amelynek segítségével a városok „városiasodási fokát”, „városias jellegét” szokás meghatározni. Ez a szám ugyanis megmutatja, hogy hol alkalmaznak több cselédet vagy segédet, egyáltalán hol tudnak egy bizonyos birtoknagyságból vagy iparág űzéséből (esetleg mindkettőből egyszerre) minél több családtagot, illetve segédet eltartani. Ezek a számítások Székesfehérvár vonatkozásában a 2714 összeírt adózó családfő és a 20 146 összes lakó adataiból az egy családfőre eső lélekszámra vonatkozóan a 7,4 számot adják. Pálfy Ilona a Magyar Statisztikai Szemle 1938-as évfolyamában közölt elemzésében (Székesfehérvár szabad királyi város 1828-ban) e városias jelleget tükröző mutatót Győréhez, Szombathelyéhez, illetve Veszpréméhez hasonlítja, megjegyezve, hogy a szám mindegyikénél magasabb, ami azt jelzi, hogy Fehérvár polgárai az említett városokéinál tehetősebbek. Ha e kapott szám abszolút értelemben természetesen nem is fogadható el, mindenesetre - ismét csak - viszonyításra Székesfehérvár városrészei között is alkalmas, mutatva azt, hogy a leginkább városias, a polgári tulajdonnal rendelkezők tömörülését vonzó városrészek a Belsőváros és a Palotaváros, hiszen ezek adatai a 7,4-es átlagos számot is fölülmúlják. Tehát az egy családfőre eső lélekszám: a Belsővárosban 8,6 a Felsővárosban 6,3 a Palotavárosban 9 aTóvárosban 6,8 és aVízivárosban 6,8 (ld. még az 1. sz. táblázatot) Az 1828-as összeírás tehát az adózók vagyoni helyzetét méri fel. A Rác- vagy Palotai város címszó alatt 748 összeírt tétel szerepel (megjegyezve, hogy egy helyen eltévesztették a sorszámot, így az 1647-es szám teljesen hiányzik) 695 adózó családfő neve alatt. A két szám eltérése a következőkkel magyarázható: a) Egy személynek több háza és telke lehet így a városi statusokban megengedett egy házhoz és telekhez tartozó 28 pozsonyi mérőt termő 7 hold szántójának többszöröse is szerepelhet. b) A tulajdonosok között intézmények is szerepelnek: pl. a Görögkeleti Egyház és annak iskolája, illetve parochiája, valamint a városi pásztorház, ahol négy szegődményes pásztor lakik. Palotaváros területét ebből az időből az ugyancsak a Fejér Megyei Levéltárban őrzött Wüstinger József-féle felmérés és telekkönyv 125 holdban állapította meg. Ezen a területen 417 házhelyen 370 ház állott. A házhelyek átlagos nagysága a Palotavárosban 361 négyszögöl volt. A palotavárosiak szántóföldjei 534 holdat foglaltak el. A kukoricaföldek a városrészek vegyes tulajdonában több helyen voltak összesen 523 hold területen, a rétek 20
