Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros népessége, társadalma az 1828-as összeírás tükrében
A nagy múltú, jól elhatárolható területű, nem bővülő, lassan változó városrészben tehát a paraszti, illetve kisiparos-kereskedő vonások domináltak, melynek fenntartásában közrejátszott a város, illetve vidékének mezőgazdasági jellege, az itt élő lakosság meghatározott irányú igénye és bizonyos mértékig a hagyomány is. Az 1950-es évek elejétől a politikai, gazdasági, technikai változások révén az életmódban, foglalkozásokban, a lakosság struktúrájában jelentős módosulás következett be. A változás mindenekelőtt a kisiparosokat, kiskereskedőket érintette, de a házas ingatlanok egy részének államosításával, majd a faluról városba történő költözéssel változott a lakosság összetétele is. Palotaváros azonban nem egy tekintetben (városkép, kertészkedés) elbontásáig megőrizte sajátos arculatát. Palotaváros népessége, társadalma az 1828-as összeírás tükrében Palotaváros népességének megismeréséhez fontos forrásaink a Fejér Megyei Levéltárban található 1828. évi összeírás ívei. 1828-ban országos összeírás készült, amelyet az 1825-27. évi országgyűlés VII. törvénycikke rendelt el. Célja az ország adózó népességének összeírása volt. Tehát nem népességösszeírás készült, csak az egyenletes adókivetés érdekében az „adóalapot” kívánták meghatározni. Ebből következik, hogy a vizsgálandó összeírásból a népesség számát nem határozhatjuk meg, mert szükségképpen nem tartalmazza: 1. A személyükben adómentes nemeseket; illetve őket csak abban az esetben, ha a szabad királyi város területén polgári vagyonnal bírtak, ugyanis e vagyon után adóztak. Tehát ilyen helyzetben az összeírás feltünteti a nemesi tulajdonos nevét és polgári vagyona adatait, de nem tartalmazza a tulajdonosra és családjára vonatkozó adatokat; még a családtagok számát sem adja meg, hiszen ők személy szerint adómentesek. 2. Az adóköteles családfő háztartásában élő 18 év alatti és 60 év fölötti életkorú személyeket, mert ók adómentesek. 3. A foglalkozásuk miatt adómentes személyeket és házuk népét: a papokat és katonákat, a nyugalmazott katonatiszteket; illetve őket is csak akkor, ha saját polgári vagyonuk maga adóköteles. A város és városrész népességszámának megállapításánál más forrásokhoz kell fordulnunk. Az egykori sematizmusok vizsgálata ad erre felvilágosítást, hiszen ezek a plébániák területén élő lelkeket felekezetek szerint évről évre összeírják. Az 1828-as adatok szerint Székesfehérvár lélekszáma 20 146 volt. Ezt az összlétszámot összevetve az 1828-ban összeírt 6676 adózóval, azt látjuk, hogy az összlakosságból 33% az adóköteles. Ezt a számot segítségül híva állapíthatjuk meg Palotaváros 1828-as lélekszámát kb. 6312 főben. Megjegyzendő azonban ezzel a számmal kapcsolatosan, hogy a) Az összeírás az adózó családtagokat nem tünteti fel következetesen; nem csak azokban az esetekben maradnak el a családtagok, amikor a személyek adómentesek (nemesek, papok, katonák), hanem máskor is, amikor a kérdezőbiztosok nem állapíthatták meg a családtagok számát. b) A 33%-os viszonyszám a város össznépességére vonatkozik; azt mechanikusan az egyes eltérő jegyeket mutató városrészekre alkalmazni végül is nem tanácsos; segítségével csak a városrész viszonylagos népességbeli súlyát vagyunk képesek megvilágítani. Összehasonlításul tehát ugyanilyen számítással meghatározva lássuk a többi városrész népességét: 19
