Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Jelesnapi szokások Palotavárosban
törzsét megtisztították, hegyén meghagyták az ágakat, szalagokkal, kendőkkel, üvegekkel feldíszítették, és a lányos ház elé, annak udvarára állították fel. Különösen ahol több eladó lány volt, oda emeltek. A legények ezzel is jelezték udvarlási szándékuk komolyságát. Táncalkalom, udvarlási lehetőség volt, hogy vasárnap esténként 6-7 órától éjfélig, 1 óráig táncolhattak a fiatalok a májfa alatt. A legényeket, leányokat meghívták, a környékből bárki mehetett, de Alsó- és Felsővárosból is jöttek, mivel Palotavárosban több lány élt, mint más városrészekben. A zenét egy-egy harmonika szolgáltatta. (Ilyen muzsikája többeknek is volt.) Némelyik helyen a háziak bort, süteményféleséget is kínáltak. Május elseje szoros kapcsolatban áll pünkösddel, aminek egyik bizonyítéka éppen az, hogy a titokban állított fát pünkösdkor már nyilvánosan táncóták ki. A májfadöntés után a tánc, a mulatság éjszakába nyúlóan tovább folytatódott. Pünkösd, a húsvétot követő 50. nap, szintén jelentős egyházi ünnep. A palotavárosiak számára pünkösd vasárnaptya a bermákozás időpontja. A felnőtt kor küszöbére érkezett gyereket ekkor erősítették meg a vallásos hitben, kegyelmekben. A katolikus egyház szentségét a püspök régebben a Nagytemplom előtti téren, a II. világháborút követően a templomban szolgáltatta ki. A bermákoznyi akaró édesanyja előbb felkérte a keresztszülőt vagy valamelyik rokont, hogy gyerekét bermátassa meg. Abermaszülő az alkalomra ajándékként fülbevalót, olvasót, imakönyvet, esetleg órát vett a bermákozónak. Az egyházi szertartást követően a bérmaszülőnél ebéd, uszonna, vacsora volt, melyen a szűkebb család vett részt. A magyarságnál az ünnephez több énekes-dramatikus gyerekjáték kapcsolódik. A palotavárosiak gyerekjátéka ezeknél egyszerűbb: a lányok összekapaszkodásából, körbenjárásából, énekéből állt. „Mi van ma, mi van ma, Piros pünkösd naptya, Hónap lessz, hónap lessz, A második naptya.” Az iskoláskorú gyerekek így jáccották ki pünkösd másnaptyát. A jeles naphoz gazdasági szokás is kapcsolódott: pünkösdre kellett a város szántóföldi termelésében vezető szerepet játszó növényt, a kukoricát bekapálni. Egyesek Medárdra (június 8.) igyekeztek ugyanezt elvégezni, mire megjött az eső. Pünkösd utáni második csütörtökön ünnepelték Urnaptyát, mely a bor és kenyér ünnepe. Legfőbb eseménye a mise után megtartott látványos úrnapi körmenet, mely a Nagytemplomból indult, és az Iskola u. - Nagy S. u. - Nádor u. (utóbb Zalka M. - Ady E. u. - Március 15-e u.) útvonalon ugyanoda tért vissza. Az eseménynek a palotavárosiak is résztvevői voltak. A négy sátrat - jobbára nyárfaágakból - már előre felállították, elhelyezték bennük az oltárt. Az utat szénával, pipaccsal, búzavirággal, margarétával szórták fel. A körmenetben az oltáriszentséget vivő püspök elé fehér ruhába öltözött elsőáldozó lányok hintették a rózsaszirmot. Az éneklő körmenet a sátraknál megállt, ima, áldásosztás következett. A körmenet végeztével a sátrak szenteknek tartott ágaiból egy-egy darabot letörtek, hazavitték, égiháború esetén meggyújtották, hogy a villám a házba ne csapjon. A körmenet, a virágszórás, a sátorkészítés, az ágaknak csodálatos erő tulajdonítása mind szerves része a közép-európai szokás- és hiedelemvilágnak. A palotavárosi Aranykertek ajján húzódó rétek (Sárrét vagy Sári rét) háromszori kaszálást is biztosítottak. Első alkalommal a szénát úrnap körül vágták. Nyári hiedelem- és szokáskör A nyári jeles napokhoz kapcsolódott hiedelmek, szokások főleg időjóslások illetve a mezőgazdasági munkákkal álltak kapcsolatban. Szerváé, Pongrác, Bonifác, a május közepi fagyosszentek rendszeresen veszélyeztették a növényzetet. A Medárd napi (június 8.) eső további 40 napi esőzésre utalt, míg ha nem esett, akkor 40 száraz napra kellett számítani. 154
