Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros építészettörténete
gère, állapotára rajzolt képtől egészen elütő képet fest az a leírás, amely szintén közvetlenül a török kivonulása után, 1688-ban készült a Palotavárosról. (Beschreibung Der Vorstadt zu Stuhlweissenburg, So den 8. Juny 1688 Vergenommen worden.) Ez kicsiny házikóról (Kleine Häusl), romos, tető nélküli épületekről beszél. Az 52. szám alatt összeírja a Rác templomot is (Ratzische Kirche). A sok apró ház között kiemeli, hogy a bírónak és egy tímárnak sarokháza van. Egy régi magtárról, egy őrházról is szól. Végül az északi kapu körül néhány házszám nélküli kis házikót említ (Philipp 1933, 39-41). Valószínű, hogy ez a leírás, a vele egykorú metszetnél a valóságos viszonyokhoz sokkal közelebb álló képet ad a töröktől visszafoglalt Palotaváros épületeiről. (Az említett metszetek lenyomatai megtalálhatók: Fitz Jenő - Császár László - Papp Imre: Székesfehérvár. Budapest, 1966. című könyvében). A török kor végén, 1664-ben járt Székesfehérváron Evlia Cselebi, török utazó. Útleírásában a nyugati külváros erődítéséről, kapuiról és hídjairól is megemlékezett: „Isztolni Belgrád déli részén a Battyán várába vezető hídnál nagy külváros van. Folyó mentén, mély mocsárban fekvő és népes hely ez is. Köröskörül sövénykerítés fogja körül, tömésfala nincs. A sorompók és gerendák szögleténél mindegyik oldalon Sáhi ágyúk. Két kapuja közül egyik délkeletre néz, s ez Battyán várához vezet; fából készült kettős kapu, amelynek nagy hídja van. Másik kapuja a nyugatra néző Palotai-kapu; ez is kettős fakapu, csigákon járó nagy felvonóhíddal.” Megemlítette, hogy a városrészben három keresztény templom áll: kettő a szerbek és a bolgárok, egy a magyarok számára (Karácson 1908.). Evlia Cselebi fehérvári látogatása után 24 évvel, a török alóli felszabadulás utáni hónapokban négy összeírás is készült Székesfehérvárról. A Rácváros területéről valamennyi csak egyetlen templomról, a mai Rác templom XVII. századi elődjéről emlékezett meg. Az összeírásokból látjuk, hogy a városrész közepén álló templom környéke sem teljesen beépített, mivel itt is sok üres telket említettek. Az üresként feltüntetett telkek egy részénél megjegyezték: „ahol emberek laknak”. Ez a megjegyzés valószínűleg a szerbek által az üres telkekre épített, földbe vájt putrilakásokra vonatkozik (Jaksity 1962). A nyugati külváros délkeleti (battyáni, csikvári) kapujával kapcsolatosan a közelmúltban újabb adatokat tárt fel a helytörténetírás. Philipp István utalt rá, hogy a Vörösmarty tér végén a vágóhídi csatornánál erődítés és felvonóhíd volt, amely még az 1727. évi telekkönyvi bejegyzésben is Csíkvári felvonóhídként szerepelt (1933, 39). Jenei Károly mutatta be báró Areyzaga János ezredes, Székesfehérvár első török utáni katonai parancsnokának 1688 májusában a bécsi haditanács számára készített jelentését. E szerint a nyugati elővárosból két kapu nyílt, Veszprém és Csíkvár (Szabadbattyán) felé. A kapuk előterét palánkfalak védték (1968, 174). Somkúti Éva további levéltári adatokkal erősítette meg a kapu létezését. Franz Karl Baron de Cheverelle ezredes, városparancsnok 1688-ban kapott ingatlanai között egy nyárilak is szerepelt, amelynek elhelyezkedését így határozták meg: „Ein Lusthaus sambt dem Plaz bey dem zigainer Thor von der Palanka an bis dahin 47 Claffter.” A kapott ingatlanok elhelyezkedéséből tudjuk, hogy ez a Cigány-kapu a Csíkvári-kapuval azonos. Csíkvári-kapu elnevezésére ugyanezekből az évekből két levéltári adatot ismerünk. Székesfehérvárt 1688 áprilisában blokád alatt tartó Esterházy János vicegenerális levelében arra kérte Batthyány Ádámot, hogy csapataival a Csíkvári-kapunál helyezkedjen el. Egy 1700-ból való telekkönyvi bejegyzésben is megtaláljuk a kapu nevét: „Maria Anna Weiglin hat Nuz und gwöhr auff über Erben emfangen umb Ein Krauthgartten vor dem so genandten Csíkvárer Thor...” (Somkúti 1971, 169-170). A Rácváros fokozatosan épült ki a török alóli felszabadulás után. Az első település, amely a XVI. század második felében keletkezett, legjelentősebb épülete maga a görögkeleti templom lehetett. Körülötte a lakóházak egy része valószínűleg földbe mélyített, nyeregtetős putriház volt. A török utáni fejlődés eltörölte ezeket a putrilakásokat, de a belvárosi barokk polgárházak építésével egyidejűleg a palotavárosi polgárok jóval szerényebb épületeket emeltek. A Székesfehérvári Szemle 1933-as évfolyamában Philipp Istvántól színvonalas cikksorozat jelent meg a város múltjáról. Palotaváros kiépítésével kapcsolatban ezt írta: „A városnak nagyszámú magyar lakossága a külvárosba szorul, s általában véve szegényeknek mondható, mert mire az egyszerű, de józan és dolgos palota- vagy rácvárosi polgár emberhez méltó hajlékot szerez, addig sok belvárosi iparos, kereskedő a 121
