Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros építészettörténete
hatóságok szolgálatában áll.” (Haraszti - Pető 1963, 218-219). Boronyevszkijékat rövid fehérvári tartózkodásukkor a görögkeleti-ortodox egyházközség vezetői fogadták, akikkel szláv nyelven beszélni is tudtak. Ez keltette bennük azt az érzéki csalódást, hogy egy szláv városba érkeztek. A helybenlakókon kívül ideiglenesen a városban tartózkodó görögkeleti vallásúakkal is számolnunk kell. Ilyenek a Délvidékről vagy Erdélyből érkezett vándorló mesterlegények, az itt tanuló görögkeleti vallású inasok. Utóbbi csoport egyik képviselője számára Odzsics Tivadar budai kerületi esperes és székesfehérvári szerb lelkész az alábbi bizonyítványt állította ki: „Vukovics Mihály, Seregélyesen született suszter inas a Görög Anyaszentegyház hitágazataiban és imádságaiban jó jártasága mellett, az Isteni Szolgálatokra a’ szokott órákban rendesen eljárt, és a’ Szent Gyónást és Áldozást annak idejében elvégezte...” Tudjuk, hogy az I. világháborúig nyaranta a Keleti-Bakony erdeiben dolgozó horvátországi és szlavóniai dongafaragó kádárok között lévő görögkeleti vallásúak is vasárnaponként Székesfehérvárra jártak a Rác templomba (Hegyi 1978. 81.). Görögkeletiek voltak az I. világháború utolsó éveiben Székesfehérváron felállított szerb és orosz hadifogolytábor lakói is. Közülük az itt elhaltakat a görögkeleti temetőbe temették el. Az egyházközség tagjai között volt egy Oroszországból hozott hadifogoly-feleség is. Emelték a görögkeleti egyház tagjainak számát a városba költöző bolgárkertészcsaládok is. A székesfehérvári szerbek nyelvi asszimilációja már a XIX. században befejeződött. Századunk elején szerbül már csak a Pest ésTolna megyei szerb településekről, főként az itteni falvakból (pl. Medina) Székesfehérvárra nősült vagy férjhez jött személyek beszéltek. Palotaváros építészettörténete A középkori Sziget külvárost (Nova Civitas; Insel Sigeth genannt) rondellákkal megerősített palánkfal és mocsár védte. Északi kapuján át út vezetett Várpalota, Veszprém felé. Délen Csíkvár (Szabadbattyán) felé volt kijárata. A városrész török kor előtt emelt híres épületeiből az újkorra egyetlenegy sem maradt meg. Pontos topográfiájukat az utóbbi évtizedek helytörténeti kutatása - a középkor végi metszetek elemzésével, régészeti ásatásokkal - igyekezett felderíteni. A középkori Székesfehérvár egyik jelentős egyházi intézménye, a keresztes lovagrend Szent Istvánról elnevezett konventjének épületei a mai Sziget utca területén voltak. Templomukon kívül iskolájukról, kórházukról tudunk. Utóbbihoz Szent Anna tiszteletére szentelt templom kapcsolódott. A középkori Sziget másik ismert épülete az Ágoston-rendiek Szent Mihály-temploma és -kolostora a Palotai utca, mai György Oszkár tér sarkán állhatott. A kutatás feltételezi, hogy a templom maradványainak egy részében a XVIII. századi Szent József-kápolnát rendezték be. Utóbbi épület történetére már több fényt derített a helytörténet.Tudjuk, hogy 1716-ban Maltzer György, királyi ítélőtáblái jegyző megvizsgálta állapotát és ezt jelentette róla: „Fundamentuma kőből készült, felső része azonban vályogból való belsejét annyira kifosztották, hogy egyetlen ülőhely, ablak, kép, vagy más, az istentisztelethez szükséges kellék nincsen benne. Teteje annyira szakadozottnak és lyukasnak látszik, hogy egyik részén csak néhány tetőcserép található, ezért esős időben a falaknak hamarosan össze kell omolniuk.Tartván az esetleges szerencsétlenségtől, mint a szavahihető Szabó János, a templom szomszédja előadásából határozottan megállapíthattam, már két év óta sem istentiszteletet tartani, sem más ügyben itt összejönni nem mertek az emberek.” (Károly 1898-1904, II. 680-681.). A jelentés után a jezsuita rend helyreállíttatta a kápolnát. Körülötte nagy kert volt, ahova az 1730-as években a fehérvári diákság is gyakran kirándult. Környékét a kápolna patrónusáról Josephaeumnak nevezték. Az épület 1761-ben új tornyot kapott. Az 1773-ban feloszlatott jezsuita rendtől a pálosok vették át. Amikor a pálos rendet is eltöröl119
