Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
A szerbek Székesfehérváron
Az egyházközség ingó és ingatlan vagyonával, mint saját tulajdonával rendelkezett: épületekkel és földekkel. Épületeik: templom és templomudvar, temetői kápolna, lelkészi lakás udvarral, plébániákért, iskolaépület az udvarral és egy kerttel, a Palotai út 15. sz. alatti ház (több lakás, egy üzlet, pékség volt benne, bérletbe adták ki, a II. világháborúban megsérült és lebontották), a Szent István u. 17. sz. ház, a Szent Imre u. 1. sz. ház, a Palotai u. 11. sz. ház. Földjeik 1947-ben összesen több mint 24 katasztrális holdat tettek ki. Az egyházközség bevétele az alapítványok jövedelméből (kamatából), a bérleti díjakból (lakások és a szeszfőző kazánok bérbeadása) a perselyekből és az adókból származtak. 1800-tól az egyházközség vagyoni helyzete rohamosan erősödött, a XIX. század végétől viszont fokozatos romlás mutatta a tőkék elértéktelenedésének folyamatát, míg az I. világháborút követő inflációban a tőkék értéküket vesztették. Szerb iskola Székesfehérváron 1770 és 1899 között létezett. A régi iskolaépület a templom mellett jobb oldalt állt a Rác és Szúnyog u. sarkán, már a XVIII. század végén elbontották. Az új iskolaépületet 1797-ben vásárolták meg, 1812 és 1848 között nem csak pravoszláv vallásúak, hanem más vallású magyarok is tanultak az iskolában. A görögkeleti temető kápolnája 1848-49-ben Ekaterina Dogáli adományából épült (Jaksity 1962). A székesfehérvári görögkeletiek száma a XIX. század közepéig emelkedik, majd fokozatosan fogy. 10. számú táblázat A székesfehérvári görögkeletiek számának alakulása (1761-1940) (Jaksity 1962) 1761 288 1777 300 1793 238 1826 301 1830 378 1850 378 1860 196 1867 149 1880 125 1890 135 1905 116 1920 132 1930 108 1940 165 Pauer János egyháztörténeti munkájának adatai szerint a görögkeleti vallásúak száma Székesfehérváron 1827-ben 470, 1877-ben 154 volt (1877, 409). Egészen a reformkorig a város egyetlen nem római katolikus vallási kisebbségét alkották. Vlagyimir Boronyevszkij cári tengerésztiszt, a törökök ellen harcoló orosz flotta legénységének egy szakaszát kísérte 1810-benTriesztből Székesfehérváron át haza, Oroszországba. Az utazás közben írt naplójában, amit nyomtatásban is megjelentetett, teljesen félreértette a város etnikai viszonyait, szláv városkén' be, kisszámú magyarsággal és németséggel: „Korán reggel megérkeztünk Székesfehérvárra, mely Alsó-Magyarország egyik legjelentékenyebb városa. A város s/.láv lakossága a vámnál várt bennünket, és nyomban meghívást kaptunk a déli misére. A mciictosziopot a plébános kereszttel és szenteltvízzel fogadta a templom kapujában: rövid üdvözlőbeszcde után az egész ájtatos közönség énekelt; Hrisztosz voszkreszje - Krisztus feltámadott. A város lakói jórészt szlávok, akik kiterjedt kereskedést folytatnak Itá'iával a fiumei kikötőn keicsztül. A magyarság száma nem nagy, német még kevesebb lakik itt. és csak olyan aki a polgári vagy katonai 118
