Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
A szerbek Székesfehérváron
ni, hogy a szerbek leggazdagabbjai beszivárogjanak a Belvárosba. 1761-ben megtiltották, hogy a szerbek a Rácvároson kívül házat vásároljanak, illetve, hogy a város polgárai szerbekkel adás-vételi tárgyalásba kezdjenek. Erre hivatkozva utasították el Aposztolovits budai szűcsmester kérelmét a polgárjog megszerzésére. E határozat ellenére persze a legkiemelkedőbb szerbek kaptak polgárjogot és ingatlant is vásároltak a város egész területén. Az 1802-1848 között megválasztott polgárok névsora pl. elsőnek tünteti fel VládiszlávTesity nevét, egy kis kegyes csalással,Tésőnek írva. 1807- ben pedig, a székesegyház tornyának javításakor szokás szerint elhelyezték a kereszt alatti almában a város akkori hivatalnokainak névsorát; közöttük találjuk GeorgijTyirovity-ot, Jován Jánkovity-ot és Mihájló Ivánovity-ot. A Rákóczi-szabadságharc alatt a fejedelemnek komoly gondot okozott az, hogy a magyarországi rácokat a szabadságharc oldalára állítsa. A kísérletek végül is sikertelenek voltak. A fehérvári rácoknak nem kellett dönteniük. A labanc érzelmű város külvárosaként méltán szenvedtek Szekeres István és Bottyán János rajtaütéseitől és blokádjától. 1848-ban is felforrósodtak a kedélyek a ráckérdés ügyében. A horvát bán magyarországi hadműveleteinek hírére különös nyugtalanság érződött a külvárosban. Suttogták, hogy a sáncépítést sem kell már befejezni, mert Jellasics bán úgyis csak az urak ellen jön: „az urakat verik majd agyon, akikért egyébként sem kár.” A hagyomány ezt a kijelentést Alekszander Szimonovity szájába adja. Szimonovityot ezért be is börtönözték, majd a szerbek küldöttséget menesztettek Jellasicshoz az érdekében, így a bán parancsára szeptember 28-án kiengedték. Ám a pákozdi csata után ismét börtönbe vetették és csak 1849 januárjában szabadult. Ugyancsak Jellasics tevékenysége szította azokat a vádakat is, amelyekkel Teodor Odzsity esperest és vele az egyházközséget illették. Híre terjedt, hogy Odzsity összejátszik a bánnal, tőle kapta az újabb parancsokat, ezért volt napokig távol Fehérvártól. 1848. augusztus 2-án vizsgálat indult ellene, amelyben a gyanú nem igazolódott, semmi alapját nem tudták kideríteni, a rácok megítélése azonban Jellasics szereplése miatt nem nyert kedvezőbb színeket. A vádak és a vizsgálat keltette nyugtalanság miatt a székesfehérvári szerbek augusztus 10-én hűségnyilatkozatot tettek a magyar kormány és a szabadságharc ügye mellett: „Soha sem okot, sem alkalmat nem nyújtottunk annak még csak alapos gyanújára sem, hogy Magyarország alkotmányos törekvésén kívül az ország érdekétől eltérő idegen törekvésünk lett légyen... mi annak nyilvános bebizonyítására, hogy az említett alvidéki lázítókkal sem tettleg összeköttetésben nem vagyunk, sem hazánk békéje ellen irányzott bűntetteikre nézve a legtávolabb is egyet nem értünk...” (Jaksity 1962). A mai Rác utcában a visszaemlékezések szerint a XIX. század második felében a következő szerb házak voltak: 3. sz. ismeretlen tulajdonos, 11. sz. id. Mihájló Csikós, 13. sz. Áposztolovity, 16. sz. Jován Sándorovity, 24. sz. Georgije Áposztolovity, 25.sz. Márijá Petrás, 26. sz. Petár Vukovity, 29. sz. Szávká (családi neve ismeretlen), 35. sz. Georgije Zákity. A Rác utca és a Halász u. sarkán állt valamikor Georgije Tesity háza, ami a II. világháború alatt pusztult el. Georgije Zákity kocsmáros volt, a kocsmát a saját házában tartotta. Jován Sándorovity kereskedő volt, a házában vegyeskereskedést nyitott. Szerb házak álltak még a Szúnyog utcában (özv. Sztámet Ákszentovity háza) és a Selyem utca 25. sz. alatt (MihájlóTesity háza). A görögkeleti plébánia és papjai. 1688-ból Teodor papról 1609-ből Vük Prodánovity papról tudunk, akik az itteni egyházközséget vezették. Ázóta a plébánosi teendőket itt is választott plébánosok látták el, vagy a plébánia kinevezett segédlelkésze. A XIX. és a XX. század folyamán a plébániának időnként fiókegyháza is volt: 1846-47-ben és 1905- ben Seregélyes, Csákvár és Veszprém. A székesfehérvári plébánosok javadalmai a következő forrásokból tevődtek össze: 1. lakás a régi majd az új plébániaházban 2. plébániákért a plébániaház mellett 3. párbér 1808-ig, majd kárpótlásul ettől kezdve évi 200 Ft fizetés 4. fizetés pénzben a székesfehérvári templomnak tett adományok kamataiból, eredetilegcsak a párbér kárpótlása, majd több 5. alapítványi kamatok a fizetés kiegészítésére 116
