Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
A szerbek Székesfehérváron
A szerbek Székesfehérváron A székesfehérvári szerbek történetének kezdőpontja a történeti irodalom szerint 1543. Ekkor a török megszállás idejében kerültek ide azok a szerb katonák és a velük együtt érkező családtagok, akik a török hadsereg szolgálatában álltak. Székesfehérvár a budai elajet egyik szandzsákénak központja volt. Vára védelmére már közvetlenül a hódítás (1543) után alkalmaztak martalócokat. Az őrségre vonatkozó adatok szerint a székesfehérvári török helyőrség 1543. szeptember 5-30. között 2978 főből állott, ezek között 459 martalóc szolgált. Amartalócok parancsnoka Rádován Márkó volt, akinek két oda volt alárendelve, melyek közül az elsőnek maga parancsolt, a többinek pedig: Nikola Rádosák, Jankó Debravity Rádosák, Vityo Rádosák, Nellákó Steván, Nihál Petri, Jánkó Rádosák, Márkó Nikolá ésTyovity Márkó. Szintén megemlítik Rádatá, Rádaván Vük, Steván Kilit és Kuzmá Kolágus kapitányokat. Ugyanebben az összeírásban szerepel 511 fővel a gyalogos segédcsapat, az azabok. Itt meg kell említenünk, hogy közöttük is szolgálhattak rácok. A nős katonák magukkal hozták családjaikat és a városban telepedtek le. Már a hódításkor megjelentek a helyőrség igényeinek kielégítésére a kereskedelmet lebonyolító kereskedők a városban. Ilyen formán a polgári szerb lakosság száma is fokozatosan nőtt a hódítás kezdeti éveiben. A másik, már említett, de iratokkal nagyon nehezen igazolható forrás a török irreguláris kiegészítő csapatok tevékenysége és letelepedése lehetett. Fizetetten, lényegében a szabad rablásból élő martalóccsapatok voltak ezek, amelyek meglehetősen nagy számban követték a zsoldossereget. Számuk Székesfehérvár vonatkozásában szabad, kóborló életmódjukból következően a török hódítás megszilárdulásával, illetve a török hatalom berendezkedésével párhuzamosan nyilvánvalóan megcsappant, de néhány an közülük is letelepedhettek városunkban (Jáksity 1962). A Székesfehérvárott szolgáló martalócok a vár területén nem telepedhettek meg, az a mohamedán törökök, a szultáni seregben szolgálók lakóhelye lett. így a rácok számára az erősen megfogyatkozott népességű nyugati külváros kínálkozott lakóhelyül. 1546-ban elárverezték a lakatlanul álló, elárvult házakat. Az 51 ház közül 40 került török zsoldoskatonák, 7 török polgári személyek kezére, és csak 4 jutott magyarok tulajdonába. A törökök stratégiájában a segédnépek feladata volt a külvárosok védelme. A külvárosok ekkor még külön erődítések voltak. Elhelyezkedésük, a mocsarakból kiemelkedő szigeteken jól védhetőkké tette ezeket. A külvárosokat palánkfal vette körül, s a belső kőfallal és viszonylagosan korszerű védművekkel körülvett várral töltések és könnyen felszedhető fahidak kötötték össze. A középkori településrendet a Sziget teljes egészében megőrizte, hiszen ez valóságos sziget mivolta miatt nem változhatott. Valószínűleg az emelletti szárazulaton települt Rácváros is ugyanebben a helyzetben lehetett, bár erre térképadatunk nincs; a középkori utcarendet a külvárosi térképek csak nagyon vázlatosan ábrázolják. A török berendezkedés az idők folyamán mind kisebb létszámú helyőrséget alkalmazott. Ehhez a létszámcsökkentéshez nyilvánvalóan a török birodalom fokozódó anyagi és katonai nehézségei is hozzájárultak. 9. számú táblázat A török helyőrségek létszámának alakulása Székesfehérváron (1543-1632) (Fitz 1956, 12.) 1543. szept. 5-30. 2978 1544. első negyede 2201 1544. második negyede 2255 1544. harmadik negyede 2393 1544. negyedik negyede 2400 113
