Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Üzemek a Palotavárosban
Rotter Lászlóné korábbi munkahelyén jelentős ismeretséget szerzett, amit azután a Rác utcában saját hasznára tudott kamatoztatni. Másrészt az ügynökök keresték is őket áruajánlataikkal. Rendszerint kocsin boltjukhoz hozták a kért, kívánt árumennyiséget. A legfontosabb beszerzési helyeik: fűszerféleségek, főzeléknekvalók, kávé, stb. - Kari József és fia Likőr és Ecetgyár, Gyarmatáru Nagykereskedés (Nádor u.); Szabó László (Palotai u.); Pető Miksa (Nádor u.) Gyermekholmi, harisnya, tű, cérna, csipke, szalag, gomb, stb. - Schön Ernő (Rózsa u.) Üveg, porcelán, edények - Burg Herman (Hal tér) Liszt - Oetker cég (Budapest) Vetőmag - Mauthner cég (Budapest) Bor - Boross József (Selyem u.); Possel és Läufer (Hal tér) Sör - Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt; Kőbányai Polgári Serfőző Égetett szesz - Kari József és fia (Nádor u.) Szikvíz - Zombay Károly (Palotai u.) Árultak papírfélét, fát, szenet is. Az áruk egy részét közvetlenül a termelőtől vették meg, így Tésról hoztak fát és krumplit, a Rác utcán át a piacra igyekvő parasztasszonyoktól vették a tejtermékeket. A kereskedőkön kívül Mór és a Balaton környék termelőitől is hoztak bort, mivel mintegy 7 hl fogyott évente. Ide sorolható még a pékáru is, amelyet Csernay Vilmos sütött számukra a Palotai utcában. Kihasználták a feldolgozással kapcsolatos mesterségbeli tudásukat is. Rotter László, mint hentes és mészáros igen jó minőségű húsárut készített, értékesített. Disznókat hizlaltak, levágták, feldolgozták, a belvárosból is jöttek hozzájuk a kolbászért. Szintén a férj értett a káposzta savanyításához, a paradicsom befőzéséhez, savanyúság készítéséhez, amit a pincében, illetve a polcokon tároltak, s nagy mennyiségben adtak el. Rotterék boltja a Palotaváros többi, hozzá hasonló kereskedésével együtt egyszerű, mindennapi szükségleteket elégített ki. A Fő utca fényesnek számító üzleteihez képest szürkének, szerénynek hatott, s ennek felelt meg a vevőköre is. Vegyes árukészletével, korlátáival egy kicsit a konzervativizmust is kifejezte, ugyanakkor ez a szolid bolt megbízható, több tekintetben olcsó volt. Személyes kapcsolat alakult ki eladó és vevő között, egymás életének részeseivé váltak, nap-nap után találkoztak egymással, viszonyaikat íratlan szabályok rendezték. Üzemek a Palotavárosban Bőrgyárak Az egykori kis tobakos és tímárműhelyek helyén a Tobak utcában a múlt század második felében már két bőrgyár állt. A nagyobb, a régebbi üzem aWeiss és Tull-féle gyár volt. A gyár létrejöttének előtörténete a székesfehérvári polgári vállalkozások tipikus példája. Az itteni módos polgárság ugyanis városunk földrajzi és történeti adottságai miatt elsősorban kereskedelmi vállalkozásokba fektette tőkéjét. AXIX. század közepe táján megindult ipari vállalkozások tulajdonosai általában más városból, vagy a környékről kerültek ide. AWeiss, eredetileg Weissgerber fehértímár (tobak) családot (foglalkozásukat nevük is mutatja) Fleischmann Anzelm lovasberényi birtokos 1720-ban telepítette birtokára a morvaországi Lundenburgból. A család férfitagjai a tímármesterséget örökölték, de a század végére már egyéb örökségük is akadt. A tímáripar mellett kiterjedt kereskedelmi vállalkozásokba is fogtak: terménykereskedelemmel és fuvaroztatással foglalkoztak. így tellett az 100
