Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

kellett érnie, különben a szemünkben nem lett volna valódi értéke." (Sichelschmidt 1984, 116-119.) Heinrich Heine Atta Troll című költeményéhez 1846 decemberében, párizsi száműzetése idején írt előszavában a németországi karácsony jellemzőjeként említette a gyertyás karácsonyfát: „Minden esztendőben szent karácsony táján, amikor a bájos gyertyácskák csillognak a fenyőfákon, híven megújították a német határtól kezdve minden állomáson a költő hazatérésére sóváran leselkedő - elfogatási parancsokat. Az utak ilyetén bizonytalansága miatt számomra könnyen kellemetlenné vált volna az utazás a német tájakon; így hát idegenben ünnepelem karácsonyaimat..." Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből idekerült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben. A császárvárosban akkor még különösnek számító eseményről a metternichi rendőrség bizalmas jelentéséből értesülünk. Fontos szerepet játszott a karácsonyfa bécsi meggyökereztésében egy német hercegnő, Henriette von Nassau-Weilburg, Károly főherceg, az asperni győző felesége, aki 1816-ban állított először karácsonyfát kislánya számára. A Habsburg főhercegné kezdeményezése a bécsi arisztokrata- és művészkörökben már a következő év karácsonyán követőkre talált. A karácsonyfa teljes bécsi győzelme az 1830 és 1840 közötti évtizedben következett be: 1842-ben az írta a drezdai esti újság, hogy a karácsonyfa a legszegényebb bécsi családoknál sem hiányozhat (Wolfram 1965, 9—11). Budapesten az első karácsonyfákat az erős német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családokban állították az 1820-as években. Az Élet és Literatúra című folyóirat 1842-ben megjelent cikke szerint a karácsonyfa állítás divatját a martonvásári grófnő, BrunszvikTeréz hozta 1824-ben Bécsből Pestre. Ezzel szemben báró Podmaniczky Frigyes a Budapesti Hírlap 1884-es karácsonyi számában közzétett visszaemlékezésében valamint 1887-ben kiadott naplójában is azt állítja, hogy a karácsonyfát drezdai születésű édesanyja, gróf Noszticz-Jäckendorf Elza, egy szász királyi miniszter lánya honosította meg Pesten 1828-ban. Podmaniczky Frigyes szép visszaemlékezéséből képet alkothatunk egy reformkori pesti arisztokrata család karácsonyestéjéről: „Elmondom röviden, hogy minő lefolyású volt családunkban az én gyermekéveimnek karácsonya. Német divat szerint ünnepeltük meg azokat, s e divatot, úgy látszik, édesanyám honosította meg hazánkban. A gyermekeknek, amennyiben koruk által arra képesítve voltak, már december első napjaiban egy jegyzéket kellett készíteni azon tárgyakról, amelyeket karácsonyi ajándékul elnyerni óhajtottak. E jegyzékek oly szerkezetűek tartoztak lenni, hogy azokon kifejezést nyerjen a gyermek kedvenc eszméiről való felfogása. Ha azok valamelyikén haszontalanságok és múló játékszerek voltak feljegyezve az szüleinek részéről visszadobatott, ilyenkor újat kellet fogalmaznunk. Elérkezvén karácsony napja, ebéd után 5 órakorakkor divatos étkezési idő 3 óra volt - megkezdődött az ünnepély és pedig következő sorrendben: pont 5 órakor megjelent az összes cselédünk. A teremben néma, ünnepélyes csend uralkodott. A családfő (mint valódi páter domus) mindegyikének kézbesített egy-egy karácsonyi ajándékot, szeretetteljes hangon buzdítá őket további hűségre, jó magaviseletre s végezetül szelíd, jóságteli szavakban kifejezte azon óhajtását, hogy a jövő évet is házunkban töltsék, mire a cselédek meghatottan távoztak. Hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfánk megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme s mi gyermekek - öten voltunk - egy szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját, s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem lebeg e 98