Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

töltött be a só (sol): Ennek az ásványi anyagnak az ókortól kezdve a legutóbbi időkig Európa számos népénél gonoszűző, rontáselhárító, szerencsét hozó szerepet tulajdonítottak. Az állattartással kapcsolatos szokások közt különösen széles körben használták. Fonó Az ercsi délszlávok egyik társas, közösségi szokása a fonó (prelo, helyi dialektussal prélo), az állatszenteléshez hasonlóan ugyancsak kettős arculatú: a jeles napokhoz, a farsangi időszakhoz kötődött, de mivel eredendően a termeléshez kapcsolódott, így a gazdasági élet szokásaihoz is sorolható. A hazai délszlávok körében legnagyobb hírre emelkedett bajai prelot a néprajzkutatás alapos vizsgálat alá vette. Az itteni bunyevácoknál a fonó első fokon családi munkaalkalom volt, a szórakozás csak kísérőjelensége lehetett. A változás nyomán olyan családi mulatsággá alakult, ahol a munkavégzés lett kísérőjelenséggé. A család a férjhez adott lányai számára télen rendezte meg a prelot, ahová többeket meghívtak. Ebéd után körülülték a kályhát, tréfálkozás, mese, társalgás közepette fontak. Századunk első évtizedeiben az összejövetelekről teljesen levált az eredeti funkció, a munka. Szó sem volt már fonásról, az ebédet mulatság,kólózás követte. A századfordulón a családi összejövetelekből azután kialakult a még szélesebb közösség énekes, táncos, zenés mulatsága, a nagy fonó (velikoprelo), melyet Baján farsangban, évente egyszer máig megrendeznek. (Franki, 1986. 388-395, Bellosics, 1909. 405-416, Kiss, 1988.162-164.) A szabadkai bunyevácoknál a múlt század végén minden lányos háznál tartottak telente egy-két prelot. A házbeli lány összehívta barátnőit, legényismerőseit. Amíg a lányok fontak és énekeltek, a legények incselkedtek. Vacsora után dudaszó mellett éjfélig táncoltak, ittak, tréfálkoztak. Prélónak nevezték még az idősebb asszonyok esti szolidabb összejövetelét, sőt, a „magyar úri nők" délutáni kézimunkázással, uzsonnával egybekötött találkozóját is. Szabadkán 1879-től kezdve tartották meg rendszeresen a kaszinó báltermében a bunyevácok által rendkívül látogatott „Nagy Prélót". (Iványi, 1892. 595.) A veliko prelo egyébként más városokban is kialakult. Ercsiben a fonó szerkezetének alakulásában kevesebb fázis figyelhető meg. Az I. világháború után a prelo már itt is csak szórakozást jelentett, semmilyen formában nem kapcsolódott hozzá fonómunka. Farsangban a rokonok, komák, barátok, szomszédok egyik este az egyik, a következőn a másik háznál jöttek össze. A férfiak az asztalnál, a sarokpadnál, az asszonyok a tűzhely, a kemence körül ültek. Beszélgetéssel, mesemondással, tréfálkozással telt el az idő. A férfiaknak bor is jutott, ételt ritkán készítettek, legfeljebb pogácsát. A lányos házaknál megrendezett összejövetelre a hasonló korú barátnők és legények mentek. Itt az alkalomra sütöttek fánkot, vagy forgácsfánkot (kolacic, kokorusa), amivel kínálták a vendégeket. A fiatalok ismerkedést, párválasztást szolgáló együttlétéből azután hamar keletkezett tánc. Ercsiben viszont Bajával, Garával, Szabadkával, Zomborral ellentétben nem alakult ki a veliko prelo, hiányzott hozzá a délszlávok társadalmi igénye, ereje. Gelencsér József 621