Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A százhalombattai szerbek esővarázsló szokása kérdéseket is felvet. Mindenekelőtt azt, hogy milyen volt a szokás korábbi formájában. Feltehetően mi már csak a szokásrend felbomlása időszakában meglévő eszközről, illetve alakról szerezhettünk tudomást. A további kutatás, ezen belül a magyarokhoz és a szlovákokhoz fűződő kapcsolat vizsgálata tisztázhatja a szokás egyes mozzanatainak eredetét, így esetleg a kiszejáráshoz fűződő viszonyát. Mivel a néphagyományban gyakori bizonyos elemek átvándorlása egyik szokásból a másikba, nem tartjuk kizártnak, hogy itt is ez történt. Családi védszentünnepek A görögkeleti szerbek számára a legnagyobb családi ünnepet a családi védszent napja jelentette. Általában Krsna Slava, röviden Slava, ritkábban Krsno íme néven említették. Többen Svecarnak mondták, bár ez a fogalom a védszent ünnepét tartókat is jelölte. Kalendáriumi ünnepnek minősül, hiszen megtartására azon időpontban került sor, melyet a naptár a szentről jelölt. Tekintve, hogy az egyes családok nem azonos védszentet tiszteltek, ünnepe az év különböző, de rendszerint egyébként is jeles napjához kötődött. A védszentünnepek eredetével kapcsolatosan a szakirodalom egymástól eltérő elképzeléseket ismer. Összefüggésbe hozták a halottkultusszal, a rómaiaknál meglévő ősök tiszteletével, mely azután keresztény tartalommal itatódott át. Ismeretes az a felfogás, mely ősi, pravoszláv, szerb eredetűnek tartja, s eszerint annak emlékére ülik, hogy egy-egy pogány család mikor hagyta el a régi hitet, vette fel a kereszténységet. (Kiss, 1984.128; Velin, 1913.108; Ferenczi, 1977.323.) Másfajta, a népi felfogás nyilvánul meg abban, hogy egyes százhalombattaiak úgy tudják, a szokás szorosan a görögkeleti valláshoz kötődik, de nem az összes ortodox, hanem csak a szerbség ünnepe. Szerintük Szent Szávától ered, az ő idejében tettek fogadalmat a szerbek, hogy a házi védszentnek ünnepet szentelnek. Szent Szávához (1175-1235), a szerb állam és egyház egyik alapítójához, az első ismert szerb íróhoz fűződő hagyománnyal ellentétben az a valószínű, hogy a görögkeleti egyház a 14-15. században vette fel ünnepei sorába a védszent napját. Azóta is tovább él, mint a legkarakterisztikusabb szerb családi ünnep, mely azonban ismert az albánoknál és a katolikus horvátok bizonyos csoportjainál is. (Kiss, 1984.128.) Egyes szentek a nép körében mindig is nagyobb népszerűségnek örvendeztek, mint a többiek, az emberek jobban bíztak oltalmukban, segítségükben, s ennek nyomán családi védszetekké - vagy ahogy a magyar szövegben mondták pátronussá, pátrinussá váltak - így tisztelték őket. Százhalombattán a II. világháborút megelőzően legtöbben, csaknem 20 házban Szent Miklóst (Sveti Nikola, dec. 6., illetve dec. 19.), utána mintegy 15-ben Szent Mihály arkangyalt (Sveti Arando Mihajlo, szept. 29., illetve okt. 12.) s vagy 10 háznál Szent Jánost (Sveti Jovan, dec. 27., illetve jan. 10.) ünnepelték védszentként. Még korábban népszerű házi védszent volt Szent György. (Durdevdan, ápr. 24., illetve máj. 6.). Néhány család Szent Lukácsot (Sveti Luka, okt. 18., illetve okt. 31.), Szent Pénteket (Sveta Petka, okt. 14., illetve okt. 27.) tisztelte vagy Szent Demeter napját (Mitrovdan, okt. 26., illetve nov. 8.) ülte meg. Természetesen voltak egy-két család által megünnepelt házi védszentek is. Rácalmáson igen elterjedt volt Szent Lukács tisztelete és védszentünnepe. Az egykori 609
