Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

második felét alkotó nők előtt az ászlósleányok három ászlót vittek. A két szélső bordó, a középső kék színű volt. Mögöttük hármas sorokban zarándokló leányok jöttek. A szélső bordó zászlók után a bőszoknyás, parasztos viseletű leányok, a középső mögött a mesteremberessen (polgáriasán) öltözöttek. A leányokat az asszonyok követték ugyancsak hármas sorokban, élükön az 1862-es zöld színű ászlójukkal, melyet egy, az adott év farsangjában házasságot kötött fiatalasszony emelt a magasba. A zászlós legény illetve zászlós leány tisztség megtisztelésnek számított, sokan irigyelték a megbízottakat, akik felelősséggel tartoztak a zászlók tiszteletben tartásáért, állagának megóvásáért. Induláskor, falvakon át, a kegy helyre beérkezve vitték a zászlót, egyébként váltották őket. Különösen a zászlós leány címre pályáztak, már hajnali 2-3 órakor is odaálltak egyesek a templomajtóba, hogy a zászló az övék legyen. Indulás előtt új, kb. 3 méter hosszú tenyérnyi széles szallagot kötöttek a zászlórúdra. A nehéz zászló vitelében a zarándokok „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" köszöntéssel váltották egymást, s az átadáskor megcsókolták a lobogót. A székesegyház harangjainak szavára, hangos énekkel megindult menetet a bugyros kocsik zárták. Minden zarándok a maga fertályáról érkező sátoros kocsira rakta a szükséges holmit, ruhát, élelmiszert, és ide ült fel egy-egy, az utat nehezebben bíró öreg is. Az 1814-ben állított Széchenyi utcai keresztet zászlólengetéssel tisztelték meg. A plébános itt buzdító szavakkal útjára bocsátotta a menetet, s a kísérő hozzátartozók jelentős részével visszafordult a városba. A zarándokok tovább haladva betértek a maroshegyi Szent Kristóf templomba és kérték az utazók patrónusának védelmét. A 18. ábra. Az andocsi Kálvárián. Gelencsér József felvétele, 1985. 58