Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

magával egy-egy darab húst vagy szalonnát, s azt mindjárt a kiérkezés után megették, így ennivalóval nem kellett a pinceszeri gazdának kínálkozni. Ha a hangosabb zajra mások is betévedtek a pinceszerre, ilyenkor nem lévén elegendő borospohár, a gazda kérte valamelyik szomszédját, hogy hozzá át poharait. Meg kell jegyezni azt is, hogy általában kint a pincénél vagy a présházban csak kevés poharat tartottak. A pinceszer legtöbbször azzal végződött, hogy a másik szomszéd is meghívta a társaságot, megkóstolni a borát. A legények pinceszere azzal kezdődött, hogy valamelyik legény meghívta a pincéjükbe barátait. Ez esetben már megfelelő mennyiségű élelmet is vittek ki a vendéglátók, és azzal kínálták a meghívottakat. Ezeken a pinceszereken csak a meghívott legények vettek részt. Ezek után víg nótázással töltötték a délutánt és estét. Rendszerint sokat ittak és ezek közül sokan be is rúgtak, és csak késő éjjel, összekapaszkodva válluknál, nyakuknál, nótázással értek haza, végigdalolva a falut, hogy mindenki megtudja az ő pinceszerezésüket". (1978, 37-38) Enyingen hamvazószerda délutánján legények és lányok kimentek a pincéhez, a présház szobájába befűtötték. Forralt bort is készítettek. Ittak, mulattak, énekeltek estig. Tartottak szőlőhegyi mulatságokat Fejér megye német és szlovák eredetű községeiben is. Móron vasárnap délutánonként kisétáltak a pincébe, minden pince nyitva volt. Itt beszélgettek, ittak, szórakoztak. Pusztavámon a legények és a fiatal férfiak téli vasárnap délutánokon hol egyik, hol másik pincében jöttek össze. Néhány pohár bor mellett beszélték meg a faluban időszerű témákat, énekeltek, mulattak (Hambuch 1979, 118). Vértesacsán vasárnap délutánonként kimentek a férfiak a pincesorra. Kitették a présház elé az asztalt, székeket. Mindenki egy-egy korsó bort vitt magával és poharakat is. Leültek, megkínálták egymást, ittak, beszélgettek. Este hangos nótaszóval jöttek haza. Mezőfalván hamvazószerdán férfiak és nők mentek a szőlőbe pinceszerre. A présházban kolbászt főztek borban. Ittak, táncoltak. Nótaszóval jöttek haza. Adony részben német eredetű lakosságánál a farsang végén három napig tartott a bál, a mulatozás. A vasárnapi bál után hétfőn reggel a legények bandákban 3-4 kocsival mentek ki a szőlőhegyre, ahol délután három óráig tartott a bál, a mulatozás. A vasárnapi bál után hétfőn reggel a legények bandákban 3-4 kocsival mentek ki a szőlőhegyre, ahol délután három óráig tartott a pinceszerezés, majd ismét kezdődött a bál. Sóskút szlovák eredetű lakosságánál 1935-ig hamvazószerda délutánján kakasütéssel választották meg a falu első legényét. Az új elsőlegény pinceszerezésre hívta meg a falu legényeit. Pincéjüknél ilyenkor húszan-harmincan is mulattak. A pinceszerezés és az asszonyfarsang szokását a Dunántúl más területeiről is ismerjük. A Somogy megyei Mernyén farsang utolsó vasárnapján a férjes asszonyok, húshagyókedden a lányok pinceszereztek. Veszprém megyéből több, figyelemre méltó, igen korai leírást ismerünk a pinceszerezésről. Kis János, költő, dunántúli evangélikus püspök emlékezéseiben a XVIII. század végi kővágóörsi nemesek szőlőhegyi mulatságairól emlékezett meg: „A középrendűek a téli délestéket arra is fordították, hogy csutora borokkal seregesen a halászok eleibe mentek, boron halakat cseréltek, melyek a pincénél frissiben megsüttetvén jó bor mellet jóízű uzsonnát adtak. Mindezen mulatságokban én is gyakran résztvettem." (1985, 923) A Tudományos Gyűjtemény 1834. évi kötetében Oláh János Balaton melléki tudósításában olvashatjuk: „Itt a' szőlőhegyen ha valaki keresztül megyén, és az ő szóllások szerint lyukas pinczét (kinyílt ajtajút) lát, és hívatlan is bé nem tér, azért dorgálást, 574