Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

S kiforr a must, mind teltebb lesz a pince, De kell a kéz, mely dolgunk most segítse... Gyúrón a leszedett szőlőt gondosan megválogatták, az egészséges, szép, nagy fürtöket félretették, mint állanivalót a barázda szélére, szőlőlevelet szedve alá. Ebből a szőlőből rakta tele esténként a gazdaasszony a segítők vödreit, mint fáradságuk díját, és ebből az állanivalóból kötöztek fel maguknak egy rúdra későbbi fogyasztásra (Bogár 1978,40) A múlt század utolsó harmadában a szőlőket kipusztító filoxérajárvány a vidám szüreteknek, szüreti mulatságoknak is véget vetett. Olyannyira elmúltak ezek, hogy századunk elején a földművelési miniszter, Darányi Ignác rendeletének kellett őket feltámasztani. Ez a magyarázata annak, hogy századunkban a szüreti mulatságnak országosan egységes formája alakult ki. A fiatalság szüreti felvonulása után kezdődött a bál a szőlővel feldíszített táncteremben, kocsiszínben, sátorban. Szüreti felvonulást, szüreti bált Fejér megye legtöbb községében rendeztek, néhány helyen ma is tartanak. A nagyjából egységes formán belül községenként apró eltéréseket is megfigyelhetünk a szüreti mulatság lefolyásában. A bakonysárkányi szüreti felvonulás élén az 1930-as évek végén a kerékpárosok haladtak. Magyar ruhába öltöztek, s kerékpárjukat is bevonták piros-fehér-zöld színű papírral. A kerékpárosok után következtek a hatökrös, nemzeti színű szalagokkal díszített szekerek, magyar ruhás lányokkal, legényekkel. A menetet a cigányok kocsija"zárta be. A rongyos ruhába öltözött, kormos arcú cigányok ócska kocsin ültek, amit a falu legrosszabb gebéje húzott. Az első ökrösszekéren a zenészek ültek, akik az egész felvonulás alatt muzsikáltak. A menetet bezáró cigányok nagy zsivajjal vonultak: hol kocsijuk lőcse, hol kereke esett ki, amiket nagy zajjal tettek vissza. Közben állandóan kiabáltak, biztatták a gebét. A hátsó kereket ugyanis lánccal bekötötték, a ló ezért nehezen húzott, állandóan nógatni kellett. A menet a falu közepén lévő kocsmához vonult, leugráltak a szekerekről, kocsiról, s megkezdődött a szüreti bál. A móri szüreti felvonulást és szüreti bált 1943-ban az országos középiskolai táj- és népkutató pályázatra készített pályamunkájában így írta le Stéger László, a győri tanítóképző növendéke, aki a mulatságon maga is részt vett: „Meleg őszi vasárnap volt. A nagy vendéglő előtt egy sor, kb. 9 szekér állott. Közülük különösen az első három, mely a kocsmaajtó előtt állott, volt felcicomázva. A lovak szerszáma színes szalagokkal csíkozva, sörényükbe háncsboklók voltak fonyva. A szekereken padok voltak elhelyezve, melyekre aztán később a legények és leányok ültek... De éppen most nyílik az ajtó, és kilép rajta három magyaros ruhába öltözött legény, és utat kértek a kocsmából kivonulók számára. Utánuk hat cigány következett. Ők szolgáltatták a zenét a mulatsághoz. Utánuk kettes sorban magyaros ruhás lányok és legények következtek. A legények legtöbbjén fekete csizmanadrág és fekete kétsoros kabát volt. A menetet tizenkét cigánynak, cigányleánynak öltözött legény zárta be. A derűt ők szolgáltatták beszédmódjukkal és viselkedésükkel. Hol az egyik, hol a másik kocsira ugrottak fel, hogy ott mókáikkal megnevettessék a társaságot. Megindult a menet. A cigányok indulókat, csárdásokat, magyar nótákat játszottak, melyeket a legények, leányok éneke és a kocsisok víg ostorcsattogása kísért. Az úton a kocsik mellett haladt a nép, akiknek soraiból egy-egy tréfás megjegyzés hallatszott időnként, melyre a válasz egy-egy legény vagy leány elpirulása volt. 566