Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

banWagram területéről ismerjük. Hadersdorf am Kamp és Gneixendorf községben a csőszpóznaként felállított fenyőfa csúcsára ürömből font koszorút akasztanak (Plöckinger 1940,4; 1947^18, 143; Gallér 1979a, 48). Niederrußbach községben ezt a koszorút nyírfaágból fonják, körtével, almával és szőlőfürtökkel díszítik (Gallér 1979a, 48). Amödlingi metszeten a magasles (Hutsäule) tetején a 2. csoportba tartozó csőszpóznát látjuk. Szüret után Alsó-Ausztria bortermelő községeiben szüreti felvonulást (Hütereinzug, Hüterumzung) rendeztek, amit mulatság (Hütermusi) zárt le. A felvonulás és a bál főszereplői a teljes fegyverzetben felvonuló szőlőcsőszök voltak. Néhol a mulatság bevétele is őket illette meg (Mayerhofer-Klier 1969, 62-63; Gallér 1979a, 70-76). A szászországi szőlőőrzésről Moritz Retzsch, a drezdai művészeti akadémia tanárának litográfiája tájékoztat bennünket. Retzsch képe a Drezdától északnyugatra lévő Hoflößnitzben, a szász választófejedelem szőlészetében 1840-ben rendezett szüreti felvonulásról készült. A litográfiát néprajzi szempontból Rudolf Weinhold elemezte (1965, 192-205). A felvonulás résztvevői közül témánk szempontjából figyelmet érdemel egy legénycsoport kezükben ökörszarvból készült kürttel (Burschen mit Wachthörnern). A móri borvidék német községeiben a szőlőőrzés rendszerében számos, az eredeti lakóhelyükről száramzó elem őrződött meg. A csőszlegények viseletéből a darutollas kalap, felszerelésükből a csőszfokos és az ökörszarvból készült kürt tartozik ebbe a csoportba. Eredeti lakóhelyükről magukkal hozott szokáselem a szőlőőrzés kezdetén a csőszpózna felállítása, szolgálatuk végén a csőszbál megrendezése, részvételük a szüreti felvonuláson. A magyar közigazgatás, a községi szervezet hatását látom abban, hogy a szőlőhegyet, a határ más részeihez hasonlóan, tavasztól-őszig felfogadott szőlőcsősz őrizte. Ugyanakkor a szőlőérés időszakában szolgálatot teljesítő csőszlegények alkalmazását eredeti lakóhelyük szőlőőrzési rendszeréből megőrzött elemnek tekintem. Figyelemre méltó, hogy a szőlőőrzésnek ez a javarészt magukkal hozott elemekből álló rendszere a móri borvidék német lakosságánál a telepítés után két évszázadon keresztül, egészen századunk első feléig fennmaradt. Fejér megye többi német nemzetiségi településén ismeretlen a szőlőőrzés itt bemutatott rendszere. Vértesacsán az öreghegy, Újhegy, Csaplár, Páskom, Pinceharaszt és Meleg szőlőhegyekre csak a szőlőérés időszakára, augusztus közepétől fogadtak fel egy-egy szőlőcsőszt (Weingartenhirt). A szőlőcsőszök rendszerint öreg, sok esetben özvegy, család nélküli emberek voltak. Görbe bottal (grumer Stock) jártak, kalapjuk mellé mezei virágot, szép fényes madártollat, ürgefarkat tűztek. A tehénszarv hegyéből készült kürt (Tudlhorn) is felszerelésükhöz tartozott. A vértesácsai szőlőcsőszök kinn laktak a szőlőhegyen a saját présházukban. Szolgálatukért a hegyközségtől pénzt, szüretkor a szőlősgazdáktól egy vödör szőlőt, 1-2 liter mustot kaptak. Ha még volt az óborból, akkor szüretkor meg is kínálták a szőlőcsőszt, ezért az mindig ott tartózkodott, ahol szüreteltek. Etyeken minden dűlőben egy szőlőcsősz (Hirt) vigyázta tavasztól-őszig a szőlőket. Az etyekiek szőlővel beültetett dűlői: a Szabadföldi dűlő (Freiacker), a Sánc (Schanz), a Boti úti páskom (Wouder Paschkom), az Újhegyi dűlő (die Neuen), az öreghegy (Oltgebirg), a Vérti dűlő, a Hercegföld, a Káptalanföld és a Gyúrói szőlők 542