Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

90. ábra. Szőlőcsőszök a kunyhó előtt csőszfokossal és csőszkürttel. Perchtoldsdorf, Alsó-Ausztria, 1912. Gelencsér Ferenc reprodukciója, F. Schnunkó nyomán. Pál az I. világháború előtt 2-3 évig a pusztavámi Szőkehegyen teljesített szolgálatot. Gaál Pál Hungler Mártonnal együtt volt csőszlegény. A kürtöt apjától örökölte. Fúvókája eredetileg egy behasított lúdtoll volt. Díszes, bőrrátétes szíjjal a vállára akasztva vitte a csőszlegény. Szüretkor a szőlőhegy azon részén, ahol a legtöbben szüreteltek a csőszlegények rozmaringgal, szalagokkal díszített póznát (Maibaum) szúrtak le. HambuchWendel a pusztavámi szőlőművelésről szóló könyvében a csőszlegényeket is bemutatta: „A csőszlegények ezt a munkát leginkább szórakozásból végezték, mivel a csőszöktől csak egy kevés fizetést kaptak. Kinn a szőlőhegyeken sokat tréfálkoztak az emberekkel, puskaropogtatással megijesztették a lányokat és asszonyokat. Gyakran megkínálták őket borral és szivarral. Szüretkor ünnepi viseletbe öltöztek, rozmaringos, szalagos kalapot tettek." (1981, 72.) Hasonlóan mutatta be a csőszlegények tevékenységét a Pusztavámról 1945 után Németországba telepített németek által megjelentetett helytörténeti monográfia is (Tafferner-Schell 1978, 153). Mivel a szőlőőrzésnek Mórról és Pusztavámról bemutatott rendszere ismeretlen a móri borvidék magyar községeiben, ezért vele kapcsolatban felmerül a német eredet kérdése. Az eredetkérdés tisztázásához először ki kell deríteni a móri és pusztavámi németek származási helyét, majd azt kell megvizsgálni, hogy eredeti lakóhelyükön ismert-e a szőlőőrzés náluk fennmaradt rendszere. 536