Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

MUNKASZOKÁSOK A MÓRI-VÖLGYBEN ÉS A ZÁMOLYI-MEDENCÉBEN Az emberi élet nagy fordulóihoz valamint a jeles napokhoz fűződő szokások, hiedelmek mellett a néprajztudomány egy harmadik jelentős csoportot is számon tart - s mivel döntően a gazdálkodáshoz kapcsolódik, így munkaszokások néven. A parasztember számára a munka és a szórakozás soha nem vált el teljesen egymástól. A jeles napok ünnepi perceiben is azt a világot igyekezett befolyásolni, amelyben élt, dolgozott: a család, a ház, a föld, az állatok létét, virágzását. Még szorosabban összefonódott az ünneplés, a szórakozás és a munka a gazdasági élet szokásainál. Itt a munka került előtérbe, elsődlegessé ennek elvégzése vált, ám a tevékenység jellege, a társas együttlét módot adott a szórakozásra, a vidámságra, a tréfálkozásra, a párválasztásra. Megfigyelhető, hogy a munkaszokások elsősorban bizonyos tevékenységek kezdetéhez illetve befejezéséhez kapcsolódtak. Az induláshoz számos hiedelem tapadt, s már ekkor a sikeres végzéshez kívánták elnyerni a földöntúli erők segítségét; a befejezésnél viszont az elért eredményt ünnepelték, örömüknek, tréfáiknak adtak teret. A naptári ünnepek és a gazdasági élet szokásai, hiedelmei közt oly szoros a kapcsolat, hogy a határvonal némelykor meg sem húzható. A vetés tiltott és ajánlott napjairól, a cselédek, pásztorok fogadásáról, az állatok kihajtásának kezdő és befejező napjáról, a termények beérésének idejéről, a vásárokról a jeles napok szokásainál részletesen szóltunk, itt csak utalunk rájuk. A Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében a munkaszokások egyaránt kapcsolódtak a földműveléshez, a terményfeldolgozáshoz és az állattenyésztéshez. Az alábbiakban a múlt század végétől az 1950-es évekig, némely tekintetben a napjainkig terjedő időszak főbb szokásait ismertetjük. Aratás A két kistáj életében - a Bakony és a Vértes környékének jelentős szőlőművelése ellenére - döntő szerepet játszott a gabona-, különösen a búzatermesztés. A megérett termény levágásához, az aratáshoz különböző szokások fűződtek, melyek főleg az uradalmi földeken éltek. Országszerte, így vidékünkön is azt tartották, hogy Péter-Pál (jún. 29.) az aratás kezdete, bár területünkön ekkor rendszerint csak a rozs vágását kezdhették meg. A búzának Péter-Pál után álltak neki, mikorra a szemek megkeményedtek, tapintásra nem mállottak szét. Az érettség megállapításához mindig a kalászt vizsgálták, sohasem a gyökerek kiszakadását, mint tették azt más tájegységekben. A helyi sajtó mindig megemlékezett a nagy fontosságú búzaaratás kezdetéről, a század elején ekképp szólt: „Péter-Pál után, ősi szokás szerint, az ezután következő hetekben most már a pengő kasza és sarló lesz a legnagyobb úr Magyarországon". (SZ. V. 1913. júl. 3.) A falusi ember mindezt így fogalmazta meg: „Péter-Pálra rendszerint már vót kepe". Ugyanis a levágott, kévébe kötött gabonát nagyobb 495