Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

kaptak, s megvendégelésüknél Steiner Fülöp püspök udvari papjaival maga szolgált fel. Az étkezésnél használt tányérokon, evőeszközökön kívül ajándékul vehették át a lábmosás idején viselt fehér öltözetet is. (SZV1896. ápr. 4.) Ali. világháború után a püspök 12 javaskorabeli egyházképviseleti tag, elöljáró lábát mosta meg, s húsvét valamelyik napjára ebédre meghívta, vendégül látta őket. A lábmosással megtiszteltek között mindig lehetett találni 2-3 palotavárosi öreget. Nagycsütörtökön, nagypéntek estéjén, éjszakáján igen sokan mentek ki a Palotai úti kálváriához és a temetőkbe. Nagypéntek a katolikus ember számára Jézus keresztrefeszítésének, a böjtnek és gyásznak napja. Ennek megfelelően a kínszenvedésre történő emlékezéssel telt el. A reggeli órákban a templomokban felállították a jeruzsálemi eseményeket idéző szent sírokat. Leginkább csak a feszületet tették ki valamelyik oltárhoz, ám hogy a díszítéssel, a virágokkal, az apró színes lámpákkal milyen hatást értek el, arra esetenként a helyi sajtó is utalt: „Különösen szép sírok voltak a Barátoknál és a Semináriumban." (SZV1898. ápr. 9.) A drámaiság fokozására a múlt század végén két-két díszbe öltözött katona állt őrt a síroknál. A szent sír állítása hazai, illetve közép-európai fejlemény volt. (Bálint 1976.259.) A szent sír állítás liturgikus gyakorlatának helyi, népies továbbfejlődése, hogy délután a palotavárosiak a város többi lakójával együtt mentek isten koporsóját járnyi. A hívők százai a város 4-5 templomában felállított sírokat egymás után végiglátogatták. Mindegyiknél letérdeltek, imádkoztak. A székesegyházból a papság vezetésével körmenet is indult, mely levett fövéggel végigjárta a belvárosi templomokat, látogatták Krisztus koporsóját. Nagypénteken még eseményszámba ment a tojásfestés. Az utcabeli szatócsboltokban, vegyeskereskedésekben vásároltak hozzá különböző színű festéket. A mézeskalácsos, később cukrász tevékenysége nyomán híressé váltViniczai család Sütő utcai műhelyében pedig nyomóformák segítségével húsvétra bárány és nyúl figurákat készítettek ez idő tájt. Nagyszombaton reggel a templomokban tűz- és keresztvíz szentelés történt. A barátoknál végzett tűzszentelés után a parázsból ki-ki vitt haza, hogy égiháború alkalmával a tűzre dobjon belőle, s így a villám elkerülje a házat. Délután harangzúgás tudatta, hogy „a harangok meggyüttek Rómábú". Afeltámadási ünnepségek délután óránként követték egymást a város nagyobb templomaiban. Estefelé a hívők ezrei vonultak az utcákon díszes körmenetben (föltámadási körmenet vagy röviden föltámadás). A belvárosi utcákat kivilágították, az ablakokban gyertyák égtek. A székesegyházból induló körmenetet oldalról lámpionvívők, régebben fáklyavivők kísérték. A Jézust jelképező szobrot egy érdemesebb férfiú, az oltárszentséget a püspök vitte az ég (baldachin) alatt. Ezt a körmenetet tartották a legimpozánsabbnak, mert a papságon kívül részt vett rajta a megye és a város tisztikara, a céhek, egyletek zászlóik alatt s a századfordulón a helyben állomásozó katonatisztek a legénységgel, katonazenekarral. A palotavárosiak családostól vettek részt a föltámadáson. Húsvétvasárnap az ételszentöléssel kezdődött, mely szokás máig megmaradt mint a szentelmények létrehozásának egyik fajtája. Reggel fehér kendővel letakarva sonkát, tojást, tormát, sót, üreskalácsot, kicsi kenyeret vittek a Nagytemplomba szentőtetnyi. Egykor mindenki a padokban maradt, az utóbbi időben viszont a hívek két sorban felálltak, kezükben tartották az ételt, s így történt az eledelek megáldása. 47