Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A haldokló Országszerte általános hit volt, hogy a haldoklót nem szabad sajnálni, siratni, mert akkor nem tud könnyen, fájdalom nélkül meghalni, sőt, esetleg visszasírják az életbe, s akkor még nehezebb halál vár rá. A halál pillanatában pedig az ablak megnyitásával segítették a távozó lélek útját. A hiedelmek vizsgált falvainkban az idősek körében napjainkig ismertek, a gyakorlatban viszont inkább csak a század első harmadában cselekedtek a hiedelmekkel összhangban. A haldoklást nehezítő, keserves síró családtagról - századeleji eseményként -Sőréden szóltak. „Kicsi vótam, ugy vittek el öregapámhó. Mikor haldoklott, borzalmasan sikítottam: Meghal öregapám, meghal öregapám! Az édesapám fölvett a nyalábgyába, kivitt az istállóba a testvéreimhő. Ászt mondta: Fogjatok ennek nyulat vagy beszéjjetek neki, hogy ne sirgyon. Uan végtelenségessen sir, hogy nem tud meghanyi az öregaptya." Fehérvárcsurgón a halott visszasiratásáról és a lélek távozásáról ekképp beszéltek: „Énnekem a bátyám felesége meghat korán. Még életbe vót, mikor egy öregasszont odahivattak, aki fősegitti majd őtőztetnyi. Odagyütt az öregasszon, ászt mondgya a bátyámnak meg nekem: Menjünk ki, nízzük meg, milyen idő van. Kimentünk, de nem soká vótunk kinn, talán egy percig, asztán fordútunk be. Mikor bementünk, akkor mondja, hogy meghat. Azért küldött ki bennünket, nehogy ott fősirassuk. Mer akkor soká szenved, soká tud meghanyi. Asztán mikor bementünk, a konyhaajtó üvegablaktya, amin becsuktuk csak ugy csörömpűt, ugy hullott ki az üveg. Asztán montuk annak az öregasszonnak: Jaj, hát nem ért ehhő az ajtóhó senkise, most meg kitörött az üveg, mind kipotyogott. Asztán ászt mondja: Nagyon nehezen ment el a lélek! Hát azér potyogott ki." A távozó lélek tehát láthatatlanul, az utolsó lélegzettel hagyta el az immárom magatehetetlenné vált testet. A lélek szabadulását azonban különböző jelenségek kísérhették: a fehérvárcsurgói történetben az ajtó üvegének kitörése, országunk más részeiben a tükör kettéhasadása, leesése vagy a bútorok recsegése. A halott felkészítése A halál bekövetkeztekor országszerte, így tájegységeinkben a legelső tennivalók közé tartozott a tükör letakarása illetve az óra megálittása. A tükör letakarását a magyar nyelvterületen számos okkal magyarázták. Bodajkon azért tették, hogy a haláleset ne ismétlődjön meg. (Horváth, 1984,21.) Fehérvárcsurgón olyan indokból, hogy abba ne nézzen senki, mert különben sárgoságot kap. Sárkeresztesen az azonnali bekötésre azt az érvet említették, hogy „a tükörben benne remeg a halott", azaz látni 4ehet. Sokan a letakarásra már nem tudtak magyarázatot adni, csak követték elődeik gyakorlatát. Rendszerint fekete kendőt borítottak a tükörre, de régebben több községben fiatal halottnál fehéret, idősebbnél sötétet használtak. A tükör letakarásához képest az óra megállítása kevésbé volt általános. A halott állát azonnal felkötötték, szemét lezárták, rá pénzdarabot (régebben az arcszínhez illően fehér fémpénzt, a két világháború közt réz kétfillérest) tettek. Ezeket az intézkedéseket gyakorlati szükség indokolta: a megmerevedéskor így a halott viszonylag természetes és esztétikus helyzetbe került. A halottat rendszerint 475