Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

maradt meg az életem, Hogy a Noé komával összebeszéltem. Segítettem neki bárkát csinálni, Ha ez nem így volt násznagy úr, legyek én akármi! Azután esett ám az eső negyven napig csak úgy szakadt, Azt a bárkánk meg az Ararát hegyén elakadt. Azután mikor az Ararát hegyen megfagyott a hólé, Huhu, de sokat szánkóztunk ám, én meg az öreg Noé! Sokszor eldöntöttem ám a Khámet meg a Jáfetet, Ilyenkor az öreg Noé jóízűt nevetett. Azután mikor kiszálltunk a bárkából, Azt mondja a Noé koma:Te koma! Ültessünk szőlőt, Hogy legyen nedű, attól lesz majd nekünk jó kedvünk! Azután bizony a pincébe is sokszor elhitt az öreg Noé koma, Főleg akkor, mikor bőven termett a páskoma. Egyszer aztán a Noé komával az újborból berúgtunk annyira, Kiröhögött bennünket a Noé komának ez a Khám fia. Azután még arra is emlékszek, Mikor az Isten kénköves esővel megharmatozta A Szodomát meg a Gomorrát, Az én Lót komám mikor menekült, Úgy kapkodta az inát. A Lótnak a felesége meg, mint a kíváncsi asszony, visszatekintett, A kénköves esőtől nyomban elégett. Azután még arra is emlékszek, Mikor a Jákobnak a fiai azt a Józsika gyereket eladták, Annak a Putifárnak, a gabonakereskedőnek. Hát én voltam a cenzár, ittunk jó áldomást, Szegény Jákob azt a gyereket úgy siratgatta. Akkor én a Putif árnál jószágigazgató voltam, Hát szép csinos, fiatal siheder legény voltam. Azután a Putif árnak a feleségébe belegabalyodtam, Féltette is ám tőlem a feleségét, a Rebekát, Azután engemet két lábbal odább reketált. Akkor lett aztán az életem nagyon szegény, Mert nem vót se pénz, se kenyér. Mondhatnám én ezt még maguknak reggelig is, De nem hiszik el, úgyis hiába, mert már ez nincs Megírva a Bibliában! Hát kedves vendégeim, most már elhiszik amit mondok, Hogy én vagyok a legvénebb ember a világon? Szánják meg most már az én szegénységem, Hadd felejtsem el sok-sok szenvedésem!" Az előadás a visszaemlékezések szerint már csak a jókedv biztosítására szolgált, adományszedés - a szöveg ellenére - nem követte. Az állatalakoskodások legkedveltebb formája a a magyar nyelvterületen a lóalakoskodás, mely farsangi, fonóbeli és lakodalmi játékként volt népszerű. Formai-464