Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Sárga csikó, selyem nyereg, Vőlegényünk derék gyerek! Az égen is csillag ragyog, De örülök, hogy itt vagyok! Kifelé a kocsink rúdja, Elmegyünk a messzi útra!" (Fehérvárcsurgó - Hadházy, 1967. 41. 42.) A mulatság elérhette tetőfokát a lakodalmi alakoskodásokban is. Máskor viszont éppen a lakodalom üres szakaszainak kitöltésére, az unalom, az álmosság, a fáradtság elűzésére, a hangulat élénkítésére, a vendégek felvidítására szolgáltak az alakoskodások. Időpontjuk éjfél utánra, hajnali órára esett. Tartalmilag a lakodalommal csak a lakodalom-paródiák és az álmenyasszonyok álltak összefüggésben. Az álmenyasszonyok a magyar népnél nemcsak a kontyolás után, hanem a lakodalom különböző mozzanataiban feltűntek. Majd mindegyik esetben a valódi menyasszony átadását megelőzően illetve a vőlegény próbájaként állították ki őket. Rendszerint kislányt vagy öregasszonyt öltöztettek be. A Móri-völgyben ettől eltérően férfi öltözött fel „maskurás menyasszonnak". Általában a menyasszonytánc után játszották el a tánc paródisztikus formáját. A szomszédos Mezőföldön és területünkön az alakoskodót bolondmeny asszon, ritkábban bohócmenyasszon néven emlegették. A máig is élő játék némelyik községben nagyobb múltra tekint vissza (Magyaralmás, Fehérvárcsurgó, Csákberény), másutt viszont csak az utóbbi években tűnt fel (Sárkeresztes). Rendszerint fiatalember vett magára leányruhát, menyecskeruhát, a komikum érdekében némelykor szinte maskarát. Fejét mindenképpen bekötötte, melleit kitömte. Tréfás, groteszk mozdulatokkal táncolt a vendégekkel. A játék nem nélkülözte az obszcén elemeket sem. Az alakoskodó szereplésével, táncával a zenészeknek gyűjtött pénzt. Az alakoskodások egy része nincs szoros tartalmi kapcsolatban a lakodalommal. Az ide tartozó halottas játékok a temetést, a halotti szertartást utánozták, parodizálták. Az ilyetén dramatikus játékok a magyar nyelvterületen széles körben elterjedtek. Erdélyben és a Dunántúlon főleg a farsangi hagyománykörhöz, az Alföldön a lakodalmakhoz kapcsolódtak. (Újváry, 1974. 64.) Fehérvárcsurgón egykor igen kedvelt volt a lakodalombeli halottas játék, lakodalom alig fejeződhetett be nélküle. Szereplői kizárólag legények, férfiak voltak, kik a zene szünetében adták elő produkciójukat. Két legény az udvarról nagy sírás-jajgatás közepette vitte be hordsaroglyán a szobába a lepedővel letakart halottat. Mögöttük négy zokogó társuk haladt, kezükben egy-egy gyertyaszállal. A holttestet a szintér közepére tették. Máskor a mulatság helyiségében összetoltak néhány széket, leterítették pokróccal, s erre fektették a halott szerepére vállalkozót. Fekete ruhával le is takarták. A násznép nagy érdeklődéssel várta, figyelte az eseményeket. A játék további, fontos részét a halott búcsúztatása alkotta. Gyakran a valóságos gyászszertartás latin nyelvű vallásos szövegének paródiája hangzott el az egyik szereplő vagy a vőfély szájából: „Dolores inférai, Vesz a papa verglit..." Máskor valamelyik sirató legény mondott verset a halott felett, kicsúfolva ennek származását, utalva a tehenekkel való rokonságára: 462