Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

virágokkal vagy pettyekkel), rózsaszínű vagy kék selyemkendővel, újabban piros-fehér baboskendővel kötötték be. (Amúlt század második felében nem menyecskekendőt, hanem feketeszínű fő kötőt vagy fej'kötőt raktak, melyre még halványan emlékeztek.) Ruhája - ellentétben a menyasszonyi viselet feketéjével - világos színű lett. Sárkeresztesen grenadin vagy pikéselyem ruhába, Csókakőn kartonszoknyába öltözött. A század elején gyakran a mulatságba járó ruháját vette fel. Újabban általános a piros-fehér színű viselet. Több helyen a nyoszolyok is átöltöztek a menyasszonytánc idejére. A menyasszonytáncot egyes kutatók az egyházi esketést megelőző korból származtatják, kapcsolatba hozzák a monogámia előtti kollektív elhalással, az azt bevezető rituális tánc maradványának tekintik. A régi nemesi lakodalmak menyaszszonytánca lényegesen különbözött a későbbi népi gyakorlattól. A 18. századi Erdélyben a menyasszony nem az egész násznéppel, hanem csak a násznaggyal, a vőféllyel, a nyoszolóasszonyokkal és a kisnyoszolyó-kisasszonyokkal járta el táncát. (Apor, 1978. 107-108.) Fizetés, ajándékozás nem történt. Mindezek ellenére a menyasszonytánc 20. századi formája sem tekinthető újabb eredetűnek. A múlt század végi Fejér megyei lakodalmakban a vendégek a vacsora, az asztalbontás után táncoltak, majd jött a menyasszonytánc. Az egyik násznagy kezdte, utána mindenki tett egy fordulót a menyasszonnyal. Az elhelyezett tányérba ki-ki tehetsége szerint dobott pénzt az ara számára. A menyasszonytánccal az ifjú pár ünnepi szerepe végetért. (Wekerle, 1896.107.) Területünkön századunkban a legismertebb lakodalmi szertartásos táncnak számító menyasszonytánc kezdetét az ekkor is rendező szerepet betöltő vőfény jelezte, táncba szólító víg versével; máskor viszont a menyasszony köszöntött be, régebben kuglóffal, újabban tortával. A vőfény kezdte a táncot, kit a lakodalmi rangsor és a rokonsági fok bizonyos mértékű figyelembevételével követtek a vendégek. Az általános részvételre az „Eladó a menyasszony!" felkiáltással szólított fel, egyben kifejezte, hogy a táncot pénzzel kell megváltani. A násznagyok vagy a vőfény által felügyelt kettős tányérba dobott pénzadomány a fizetőt néhány fordulóra jogosította, és annak kikiáltására, hogy „Enyim a menyasszony!" A tánc, a friss csárdás alatt kézről-kézre adták a menyasszonyt. Az illem szerint a táncban mindenkinek részt kellett venni, sorra eljárták a menyasszony táncot, egyben az ifjú pár életének megalapozásához anyagilag járultak hozzá. A vőfény egy pohár borral, egy szelet kuglóffal vagy tortával kínálta a táncot befejezőt. Több helyen a század elején - főleg ha a vőlegény kevésbé volt életrevaló vagy a vőfény nem figyelt - a legények megpróbálták ellopnyi a menyasszonyt, megpróbáltak a táncból kifutni vele. Legutoljára a vőlegény maradt, aki néhány tánclépés után feleségével - a pénzt felmarkolva - sietve elhagyta a helyiséget. Sárkeresztesen az 1920-as évekig kuglóffal, később inkább tortával a kezében köszöntött be a tánc előtt a menyasszony. „Szerencsés jóreggelt adjon az Úristen! Örülök, hogy Násznagy uramat látom itten! Tisztelt Násznagy uram kérem szeretettel, E csekély ajándékot hoztam én ide fel. E csekély ajándékot, mely annak a jele, Isten segítségével lányi pályámat végzem most mindjárt be. Tessék Násznagy uram, éljék egészséggel, 457