Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

leggazdagabb, legbőségesebb formájának. A lakodalom fő étkezésének számító vacsorához szokáscselekmények sora tartozott: beültetés, áldásmondás, imádkozás, ételbeköszöntések, pénzgyűjtés, pohárköszöntés. A régi erdélyi lakodalmakban a tisztségviselői szerepet betöltő gazdák a vacsorához külön ültették be a vőlegény és külön a menyasszony atyjának vendégeit. A főhelyet a vőlegény foglalta el párjával. A vőlegény másik oldalán a násznagy, azután a vőfély és tovább az érdemesebbek ültek. A menyasszonyon túl a nyoszolyóasszony, azután a többi úrasszony. Az örömatya vendégei úgy a férfiak, mint az asszonyok, rang szerint következtek. A főgazda az asztal közepén foglalt helyet. (Apor, 1978. 102.) A Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében a beültetést, annak irányítását az első vőfély végezte. „Dicsérettel legyen tele e hajlék, Csendesebben legyünk, hogy beszédem hallj ék! Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Tányér, kanál, kés, villa el is van készítve. Jönnek is az étkek mindjárt sorjába Ez a sok legény nem áll itt hiába. Nehogy az étel az asztalon meghűljön, S felmelegítése dologba kerüljön, Tessék hát uraim helyre telepedni így majd a muzsikus is meg fog melegedni En elkövetek mindent ami tőlem telik Jó türelemmel legyenek hát addig." (Csókakő) Az ülésrend archaikus formájaként az egykori erdélyi példához hasonlóan területünk több falujában is ae asztal egyik oldalára a férfiak, s velük szemben a másikra a nők kerültek. Legelőször a násznagy foglalt helyet az asztal sarka közelében, mellette két helyet kihagytak. A továbbiakban a nyoszolyók, a lányok, majd a fiatalasszonyok ültek le. Nekik szemközt a legények, a fiatal és idősebb házas férfiak. Az elhelyezkedés ideje alatt több helyen megvacsoráztak a zenészek, hogy azután első nótájukra megjelenjen az ifjú pár. A vőfély csendet kért, majd a násznagytól engedelmet beültetésükre: „Tisztelt Násznagy uram! El is feledtük, Vőlegényt, menyasszonyt még be sem ültettük! Kérek ezért helyet, helyet nekik, Mert igazán mondom, csak megérdemlik Éhesek, szomjasak, sem ettek, sem ittak, Én nekem odakint nagyon panaszkodtak. Kínálgassák őket, egyenek-igyanak, Hogy nékem aztán ne panaszkodjanak." (Fehérvárcsurgó - Hadházy, 1967 29.). A vőfély egyidejűleg az asztalhoz ment, félrerakta a tányérokat, fölhajtotta a terítőt, majd a menyasszonyt az asztal tetején keresztül a helyére segítette. Ót követve ülhetett be a vőlegény. Egyes helyeken a menyasszony alá, az asztalra gyorsan egy pohár vizet öntöttek és kárörvendezve kiabálták: „Bepisált a menyasszony!" Ezzel kezdetét vette a vidám, pajzán, sokszor nyers esti-éjszakai szórakozás. Az ülésrend az elmúlt évtizedekben felborult, bár továbbra is az ifjú pár ült a főhelyre. A vőlegény felől a násznagy, a menyasszony oldalán nyoszolyói foglaltak 441