Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

folyamán többször tilalmazta. Sárkeresztesen 1931-ben az akkor odakerült új lelkész végleg eltiltotta. Iszkaszentgyörgyön a II. világháborút követően pár évre még felelevenítették, de azután megszűnt. Az esküvő után vagy azonnal különvált a két násznép, a menyasszony és a vőlegény rokonai kíséretében külön-külön ment a szülői házhoz, ahol terített asztal várta; vagy együttesen hazakísérték a menyasszonyt. Ez utóbbi esetben ügyeltek rá, hogy hazafele ne azon az úton menjenek, amelyiken jöttek. Amennyiben másik útirányt nem választhattak, akkor odafelé az utca egyik, vissza a másik oldalán vonultak. Az utat hazafele is végigdalolták, sőt - mint utaltunk rá - a menet még nagyobb vígsággal haladt. A lakodalom napján, de különösen a menet vonulása alatt nagy figyelemmel voltak az időjárásra. Hiedelmük szerint ugyanis abból az új pár jövőbeni sorsára lehetett következetetni. „Kinek milyen az ideje, ulyan az élete" - mondták. A napsütéses idő derűs; a borongós, esős pedig nehéz életet jelzett előre. Csókakőn úgy gondolták, lakodalomkor amennyi eső esik, az új asszony a házasság alatt majd ugyanannyi könnyet fog hullatni. A templomból visszaérkezve a vőlegény vőfélye a házba bekopogtatva - mögötte az ifjú párral és a lakodalom további tisztségviselőivel - az otthon maradottaknak számot adott útjuk eredményességéről. „Egybekelt az új pár, elhangzott az eskü, Egymásé lettek testestül-lelkestül. Az égi glória ragyogjon fejükre, Legyenek vidámak, boldogok örökre." (Magyaralmás) „Legyen az Istennek dicsőség az égben, Szerencsésen vittük nagy dolgunkat végbe. Legyen az Isten mindig a vezérünk, Igaz gyámolítónk, míg a földön élünk. Váljék az új párnak mai esküvése, Lelkeik javára, örök üdvére. De mivel a nagyján átestünk, Örüljünk, vígadjunk, ha eddig pityeregtünk. Eddig is így volt, ezután is így lesz, Kend is megmondja, ha feleséget vesz. Nosza Bandi komám a cimbalmod zendüljön, Hogy a vőlegény és a menyasszony füle megcsendüljön. Verd el a Rákóczi híres nótáját, Melyet dalolt, mikor vívta Belgrád híres várát. Lám nem látunk egyetlen apácát, Járjuk el hát frissen a vőlegény és a Menyasszony táncát." (Csókakő-Szekeres, 1960.) A násznép rögvest betért a menyasszonyos házba, táncolni, iszogatni, esetleg falatozni. Ezt megelőzően azonban már a templomból vonulás alatt sokan kiléptek a sorból, hazasiettek, gondoskodtak az állatokról, eligazították a legszükségesebbeket, az asszonyok, leányok esetleg ruhát is váltottak. Példájukat többen a lakodalmas háztól hazasietve követték. 435