Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

„E királyi házhoz fejlött szó szólás Engedelmet kérek hadd legyen hallgatás, Gyerekek ott hátul szűnjék a suttogás, Még itt röviden foly a búcsúztatás. Jaj, miként indítsam szólásra ajkaim, Mert látom, hogy égnek már lobogó fáklyáim. Jelen vannak immár kívánt virágaim, Melyekkel örömmel számláltam napjaim. Mióta az Isten e világra hozott, Erős és bölcs karján mindeddig hordozott. Most is mily szerencse, éltemre vigyázott, Míg egy hitvestárssal megajándékozott. Istenem tenéked adok hálaadást, Hogy boldogul érhessük a végső számadást. De most már szüleim veletek nem lehetek, De hogy ne búcsúzzak, így nem mehetek. Én most e szavukat fordítom hozzátok, Míg itt nem hagynánk ez érdemes házat. Kedves menyasszonyunk is ily formán szólna, Ha szíve érzelmétől a szavakhoz jutna. Elmondom helyette, mit elméje gondol, Ily formán szólna, látom bús arcáról. Örömre virradván ez éjnek reggele, Örömmel üdvözlöm én árva szívemet. De az én szívemet nagy bánat fogja el, Mert a házas élet útjára lépek fel. Hosszú az én utam, melyre most indulok, Azért drága Jézusom tehozzád fordulok, Légy az én nyomomba, Mert ma válik az éltem útja Vagy holtig örömre, Vagy örökös búra. Azért kedves apám, az Istenre kérlek Bocsásd meg vétkemet, Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet! Köszönöm apai nagy szeretetedet, Hozzám való gondviselésedet. Végtére fordítsad könnyes szemeidet, Kedves édesapádnak add oda kezedet. Kedves édesapám a te hűségedet fizesse meg Isten! Csókold meg most őtet! Szerelmes hú dajkám, tetőled búcsúzok. Jaj, hogy is kezdjem el, beszélni sem tudok, Hogy tőled el válok, most nagyon zokogok. Ki annyit dajkáltál, ki annyit szerettél, Hogy ily nagy korig híven felneveltél. Szerelmes hú dajkám áldjon meg az Isten,