Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

ködésre figyelemmel a tanítónak is vittek ajándékot. E szokáscselekmény újszerűségét bizonyítja az a mohai vélekedés, mely szerint „nem járt neki, mint a papnak, de vittek neki". Sárkeresztesen a vendégek összejöttével a vőlegény első vőfénye elindult a menyasszonyos házhoz és az ottani első vőfénnyel együtt ment a paphoz, majd a jegyzőhöz, esetleg a tanítóhoz. (Aszázad elején még csak a vőlegény vőfénye ment). Vitték a már említett ajándékokat. A házasulok tisztelete jeléül közösen, vers kíséretében adták át. Mohán a papnál járó követség az ajándékozáskor szép szavakkal, jól szerkesztett mondatokkal tudakozódott: „Tiszteletes Urat kérjük tisztelettel, hogy szíveskedjék meghatározni mind idejét, mind óráját annak, amikor az ifjú párt meg fogja esketni. Ezen csekély ajándékkal pedig tiszteli a mi házigazdánk a Tiszteletes Urat és kedves családját. Legyen szíves elfogadni és jó egészséggel elfogyasztani!" Fehérvárcsurgón az esketők megajándékozásának bonyolultabb rendje alakult ki. (Hadházy, 1967. 16-18.) A vőlegény két vőfélyének a násznagy készítette elő a két üveg bort és a két kulcsost, mellyel előbb a menyasszonyos házhoz siettek. Illendő kopogás után a konyhaajtóban megállva adták elő: „Békesség e háznak! Jó napot kívánok! Én egy nászsereg követeként állok! Bátor vagyok ezen ház urához szólni, Itt van-e a násznagy, azt megtudakolni." A szakácsnék közölték, hogy jelen van és beljebb invitálták a vendégeket. Ők a szobaajtóban megállva mondták beköszöntőjüket: „Ez azon szép hajlék, ahova indultunk, Már idetalálván be is kopogtattunk. Újítsák előttünk szívüknek szándékát, Hogy felkeressük az Úr szent hajlékát." A két vőfély ezek után az asztalhoz járult és a násznagyhoz szólt: „Szószóló násznagy úr! Menyasszonykiadó! Mit először rendelt ama Mindenható, Azaz hogy csak egy pár, két személy együtt éljen, Egyik a másiknak személyül légyen. Alig vagyon avagy csak húsz napja. Vallásunk, nemzetünk dicsőült főpapja, Egy pár ifjú szívet éppen arra hajtott, Hogy egykor számukra nyissunk templomajtót. Ajtót nyissunk tehát, hogy a szent ház küszöbén Általlépvén és a hitet letévén. Itt az óra és már elérkezett, Melyben a kedves pár fog egymással kezet. Ami vőlegényünk el vagyon készülve, Mennyegző ruhába szépen felöltözve. A kérő násznagy úr általam kéreti, Hogy a menyasszonyt tessék elkészíteni! Készítsék el tehát, mert eljő az óra, Majd még visszatérünk egy kis fordulóra. Kísérő seregünkkel amíg ideérünk, A Jóisten legyen magukkal, mivelünk!" 421