Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Régebben az ajándékvivő asszony az átadáskor elmondta jókívánságait: „Tartsa meg az Isten több örvendetes napoknak az elérésére, erőbe, egészségbe mindnyájukat! Ezen elkezdett dolgaikat pedig, melybe foglalatossak, az én Istenem tegye szerencséssé, örvendetessé és boldoggá! Azt kívánom!" (Sárkeresztes). A rendszerint reggel érkező ajándékozót a házbeliek leültették, egy bögre tejeskávéval, foszlós, mazsolás kuglóffal kínálták, kicsit beszélgettek vele. Távozásakor szakajtóruhájába egy szelet süteményt, főleg kuglófot csomagoltak. A nagy készülődés első mutatós eredményét, a legkorábban megsült kuglófok legszebbikét a vőlegény rögvest vitte a menyasszonyos házhoz. Ott hasonlóan viszonozták az ajándékot. Az esküvő előtt Alakodalom időpontjának közeledtével az érintett fiatalok, a szülők és a segítők körében egyre fokozódott az izgalom. A tempós igyekezetet sietés, kapkodás válthatta fel, hogy időre elkészüljenek. A korábbi évtizedekben a lakodalom napjának reggelén a vőfélyek még egyszer végigjárták a hivatalos házakat. Most már nem párosával, hanem külön-külön mentek, rendszerint egyikük az egyik soron, másikuk az utca túlsó oldalán. Minden Helen elmondták az ez alkalomra szóló hivóverset. „Isten jóvoltából felvirradtunk mára, Alakodalomnak elrendelt napjára. Kérem tisztelettel a tisztelt háznépet, Hogy tiszteljék meg a mi vőlegényünket! Kísérjék őtet az Isten házába, Hogy megesküdtesse az Úrnak szolgája! És hogy velünk együtt az Úristent kérje, Hogy áldja meg őket a páros életbe!" Régiesebb csengésű a csókakői vers, melyből kitűnően itt a vőfély a társával ment. „Másodszor is követek vagyunk mi magukhoz, Úgy mint vőlegény urunktól És annak szerelmes párjától, Menyasszony asszonyunktól. Mi általunk szólítván magukat, Egy tisztességes vacsorára, Egy tányér húslevesre, Egy tányér káposztára, Egy-két darab pecsenyére, Egy-két pohár borára, A muzsikának felserkent hangjára. Hangja után indíttatván magunkat, Egy vagy két táncra. De mivel az Úristen megáldotta őket, Magukkal akarják tölteni és közleni, Hogyha pedig az Úristen életünket hosszabbítja, Halálunkat halasztja, 417