Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

különösen húshagyókedden minden palotavárosi háznál fánkot sütöttek, ám a másik városrész nagyobb hagyományőrzésére, jobb lehetőségeire utalva el-elhangzott: „Verik ám Fősővároson a fánkot, hajjuk!" A farsangi szokások, mulatozások zöme az időszak utolsó napjaihoz kapcsolódott. „Városunk népének meg van az a jó tulajdonsága, hogy a farsang utolját 3 napon át tartja. Szombat este elkezdi a víg életet, a bolondok napjának ünneplését, s ez eltart hamvazószerda reggeléig." (SZV 1896. febr. 18.) Figyelemmel a város, a polgárság közvetlen hatására a szórakozás legfőbb formája a földművesek körében is a bál lett. A fehérvári parasztság életében nagy jelentőséggel bíró táncalkalmak, a batyubálok tehát a farsang végére estek. Az alsó- és palotavárosiak közösen, farsangvasárnap, a felsővárosiak előtte egy héttel tartották báljukat. Az egyiket farsangutójji, a másikat gazdabálnak is nevezték. A színhely ezúttal is az István-terem volt, melyet a város többi rétege szintén igénybe vett ünnepélyes bálja megtartására. A bálba elsősorban a leányok, legények, új házasok igyekeztek, de 40-50 éves korig mentek a középkorúak is, főleg ha eladósorban lévő lányuk volt. Az egy utcabeli legények, a barátok csapatostól, együtt érkeztek, a lányokat édesanyjuk kísérte. A menyasszony és vőlegény már együtt mehetett. Rezesbanda muzsikája mellett csárdást, polkát, keringőt táncoltak, majd éjfél körül mikor lefújták a táncot, vacsoraszünetet tartottak. Egy-egy fal mellé helyezett asztalnál 3-4 család, az előre összebeszélt ismerősök, rokonok foglaltak helyet. A menyecskék a férjüktől ajándékba kapott kaucsukkosarakból húst, fánkot, süteményt vettek elő, a férfiak fonyott korsókból otthonról hozott bort töltöttek. A szünetben a zenészek asztaloztak, külön honoráriumért az asztaloknál az egyéni rendeléseket teljesítették. Egy-két órától ismét tánc következett hajnalig. A hazatérő párokat - ha megfizették - a zenekar az ajtóig kísérte, kimuzsikálta. Az 1945 után még pár évig megrendezett farsangutójji bál nagy eseménynek minősült a parasztság életében. Bár ez a táncalkalom kizárólag a parasztságé volt, benne paraszti és polgári eredetű elemek keveredtek. Számos tekintetben hasonlított az alföldi nagy parasztváros, Debrecen farsangi gazdabáljára. (Balogh 1973. 260-263.) Farsangban egyes házaknál is szoktak kisebbfajta bált tartani. A környékbeli fiatalság valamelyik tágasabb helyiségében összejött, s egy muzsikás (harmonikás) zenéje mellett mulatott. Az 1930-as évek közepéig a helyi, különösen az egyházi sajtó, valamint a hivatalos szervek erélyesen felléptek a gyerekbálok ellen. A város katolikus politikai lapja írta, hogy különösen a német nyelvű falvakban szokás éjszakába nyúló gyerekbálokat tartani. A községi elöljárók, főszolgabírók fellépését kérte, hogy se kocsmában, se privát házaknál ne tűrjék a gyerekek mulatozását (F 1934. febr. 9.). Székesfehérváron 1912 húshagyókeddjén három vendéglőben rendeztek gyerekbált. (Gelencsér 1986. 6.) A két felsővárosi kocsmatulajdonos mellett kihágásért eljárást indítottak Berki József Palotai u. 68. sz. alatti vendéglős ellen is. (Fejér Megyei Levéltár, Székesfehérvár város Polgármesteri Hivatalának iratai. Kihágási iratok IV. B. 1406.). A gyerekbálon szülői és egyéb hozzátartozói felügyelet mellett 5-16 éves gyerekek harmonika hangjaira táncoltak, s a nagyobbak ittak is. Későbbi, 1914 utáni adatunk nincs a fehérvári gyerekbálokról, melyek eltűnéséhez kétségkívül hozzájárult a hatóságok túlzott erélyű fellépése, s a korabeli sajtó tiltakozása (SZV 1912. febr. 21, 24, 27.). Ismert, hogy a felnőttek tevékenységét, szokásait a gyerekek igyekeztek utánozni, ennek révén a nagyok viselkedését elsajátítani. Ilyennek foghatók fel a 40