Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
gye, hanem egész Dunántúl népe itt szerezte be szükségletét téli ruhában, télire való zöldségben, dióban, gesztenyében." (SZFU 1922.okt.24 .) Szinte egész Európában, s különösen a magyaroknál és a szomszédos népeknél szokásban volt, hogy az ismerkedés, a párválasztás elősegítése céljából a házasodni kívánó fiatalok kiöltözve egy meghatározott helyre sereglettek. Rendszerint búcsújáró vagy vásáros helyeket kerestek fel bizonyos napokon, sokszor távoli vidékekről. A búcsú vagy vásár időpontjával ilyen módon összekötött leányvásárok közül különösen híres volt a zengővárkonyi, vajszlói (Baranya m.), mátészalkai, máriapócsi (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.), zombori (v. В ács-Bodrog m.) Elszórtan találtunk adatot arra, hogy a fehérvári dömötöri vásár a századfordulón leánníző vásár is volt. Ilyenkor, az őszi vásárra, kiöltözve, lovaskocsin hozták a környékbeli falvakból az eladó lányokat. A legények is ennek tudatában mentek a sokadalomba, keresték a nekik tetsző lányt, kivel megismerkedhettek, akit elvehettek. Több sikeres házasság létrejöttét kötik a dömötöri vásáron történt megismerkedéshez. Wolfgang-Farkas (okt. 31.) Magyarországon többfelé a növénytermesztéssel kapcsolatosan tartják számon ünnepét. A fehérvárcsurgóiak hagyománya, hogy a fokhagymát ezen a napon szabad utoljára eldugdosni. (Hadházy, 1969.43.) Mindenszentek és halottak napja (nov. 1-2.) Mindenszentek napján a katolikus egyház eredetileg mindazon megdicsőül' lelkek ünnepét tartotta, kikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön nem emlékezett meg. Azonban az utána következő halottak napjának vigiliája révén önállóságát, külön rangját elveszítette. A nép gondolkodásában aztán mindenszentek és halottak napja egyaránt az elhunytakra történő ünnepélyes megemlékezés időpontjává vált. Vizsgált területünk katolikus és református lakossága egységesen így tartj a. A sírok megtisztítása, virággal díszítése különösen az utóbbi évtizedekben általánosan elterjedt szokás a magyar nyelvterületen. Mészöly Gedeon (1880-1960), a nagy nyelvész és irodalmár szerint a sírok ezen ünnepen való felvirágozása, a sírkeresztek koszorúkkal díszítése a katolikusoknál alig több mint másfél évszázados szokás. Agyakorlatot azután protestáns népünk is átvette, hiába hadakozott ellene -a szokást pápistának minősítve - a múlt század végén több öreg református pap. (Bálint, 1977.11.439.) Fehérvárcsurgón a múlt századi öregek úgy emlékeztek, hogy régen a sírok nem voltak rendbetéve. Nagy ritkán egy-egy virágot vagy csokrot lehetett látni rajtuk, de különösebben nem gondozták a halottak nyughelyeit. Legfeljebb mindenszentekre szokták kicsit megpucolni a gaztól, különben egész évben nem. Sárkeresztesen a század elején szintén nem volt különösebb sírkultusz, esetleg egy kevés virágot raktak a testhalomra. A két világháború között már egyre jobban megemlékeztek az elhunytakról. Halottak napjára rendberakták a sírt, maguk kötötte koszorút helyeztek rá, bár még külön formaság nélkül, útközben a munkába menet. 1945 után a sírok 372
