Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

búcsú igazán lelket emelő dolog. Azok, akik egész nyáron át nehéz munkával vannak elfoglalva, nem sajnálják a fáradságot a hosszú útra, s az egész búcsújárás -igen kevés pihenés kivételével - imátkozásban, éneklésben és ájtatossági gyakorlatokban merült ki." (FN. 1922. szept. 13.) Tizenöt évvel később „a Boldogságos Szűz Mária kegyhelyére" talán még nagyobb számban mentek, s rótták le tiszteletüket. A megye minden részéből már szombaton megindultak a gyalogos búcsújáró menetek. A megye déli részéből vonaton érkeztek a zarándokok Székesfehérvárra, innét nyolc óra után együtt, egy szerelvényen utaztak tovább Bodajkra. Előttük néhány perccel indult el a fehérvári hívek zarándokvonata. A két szerelvény kb. 2500 főt szállított. A megye felső részéből lovaskocsin vagy gyalog érkeztek a búcsújáró helyre mintegy kétezren. A nagy tömeg egyszerre két külön helyen tartott szentmisén vehetett részt. (FN 1937. szept. 14.) A fehérvárcsurgói katolikusok saját zarándoklatukat ekképp látták. „Mária nevenapkor vót Bodaikon igen nagy búcsú. Csurgóm a prosekció pappal, négy zászlóval gyalog ment. Két fehér zászlót vittek elő a gyerekek, meg vót két piros zászló, azt a férfiak vitték. Nagyon sok felű gyüttek Bodaikra, az egész templomudvar néppel vót tele, leűnyi se lehetett. A templom mellett prédikát a püspök, azt hallgattuk. Meg az oltárt köllött megkerűnyi, egypár fillért tennyi, Szent István maradványát (t.i. ereklyéjét) megcsókúnyi. Az udvarba a Mária-szobor táján vót a kut. Azelőtt csak egy vödör vót, oda köllött behajúnyi, onnan merítettük a vizet. Ittunk belülié, vót aki haza is vitt. A templom mellett vót a nagy bucsu, ott vettünk valami viciket-vacakot a gyerekeknek." A zarándokok nemcsak a kút vizének gyógyító erejében hittek, hanem más módon is orvosságot kerestek. Főleg a nők látogatták meg a Kálvária-hegy oldalában azt a barlangszerű építményt, melyben Szent Péter és a kakas szobra állt. Oda dobtak be pénzt és hajtűt. Remélték, így nem fog fájni a fejük. (Horváth, 1984.28.) Ali. világháború időszakának megrázkódtatása, majd az 1950-es évek keménysége után napjainkra újra népszerűvé vált a bodajki búcsú. A gyalogos zarándoklatok az 1960-as években elmaradtak, ám azóta vonattal, autóbusszal, személygépkocsival mind többen látogatnak a kegyhelyre. Az utóbbi években több ezer főt tesz ki a tömeg, s a templom közelében pedig mintegy száz árus veri fel sátrát. 1985-ben a környező településeken kívül többek közt Adonyból, Csórról, Enyingről, Sárszentmiklósról (Sárbogárd része), Székesfehérvárról, Mezőkomáromból (Fejér m.), Tatáról, Tokodról (Komárom m.), Inotáról (Várpalota része - Veszprém m.), Kisdorogról, Pálfáról (Tolna m.), Hugyagról (Nógrád m.), Soltvadkertről (Bács-Kiskun m.) jött kisebb-nagyobb processzió. Több autóbusszal érkeztek Csehszlovákia magyarok lakta területéről, különösen Komárom-Érsekújvár térségéből. 1988-ban Dabasról (Pest m.) két autóbusznyi zarándok jött, de érkeztek Szolnok és Zala megyéből is. Bodajk egykoron is széles körből, lényegében a Tatától Dunaföldvárig terjedő területről vonzotta a híveket. Az utóbbi évtizedekben - mint láttuk - távolabbról is érkeznek, de ezek a zarándokok nem minden évben térnek vissza. Igen nagy számú a közösségtől függetlenül, egyedül vagy családjával érkező, az alkalmat elsősorban kirándulásnak tekintő résztvevő is. A viszonylag messzebbről érkezők közül a Fejér megye déli részének, a Mezőföldre eső Mezőkomárom katolikusainak processziójában máig is több hagyományos mozzanat fedezhető fel. Ök már 1945. előtt is jártak Bodajkra, akkor még 366