Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

П. 171.) Fehérvárcsurgón ezzel ellentétesen a Lőrinc napi szép idő után vártak jó bort, szép őszt. (Vargha, 1375.5.) Nagyboldogasszony (aug. 15.) Mária mennybemenetele napja, Nagyasszonnap területünk katolikus lakosságának egyértelműen ünnep volt. A reformátusok is számon tartották, valamelyest meg is ünnepelték. Jellegéből következően egyesek asszonyi dologtiltó napnak tekintették. A fehérvárcsurgóiak mondták: A régi időkben még folyóvízben szoktunk mosni, de ezen a napon vigyáztunk arra, ne kelljen a vízbe menni, a folyóban mosni. Aki mégis megtette, az megbetegedett. Bertalan (aug. 21.) Székesfehérváron az ugyancsak nagy forgalmú bertalani vásárokat ekkor, Szent Bertalan napján rendezték. Másképp dinnyevásárnak is nevezték. Két Boldogasszony köze (aug. 15-szept. 18.) Nagyboldogasszony és Kisasszony ünnepe közé eső mintegy három hetes időszakot sok helyen a gazdasági élet szempontjából szerencsésnek vélték. Különösen az asszonyi munkával, a baromfiakkal kapcsolatos tevékenységek jártak sikerrel. Az iszkaszentgyörgyiek szerint azok a jó csibék, melyek ebben az időszakban, Nagyaszszon meg Kisasszon között kikelnek. Acsókakoiek mondták: a kétasszony közi csirke a legjobb, mert abból nem pusztul el olyan sok és hamar női. (Gémes, 1960.12.) Sárkeresztesen azt tartják, hogy a két asszon nap között kelt tyúk „jó tojó, jó kotló". Magyaralmáson a két asszony nap között ültetett vagy kelt baromfiakat asztagajji csibéknek nevezték. Akkorra ugyanis már betakarodtak, behordták a gabonakévéket, s az asztag alatt, a búzaszemeket csipegetve könnyen felnőttek az állatok. Vizsgált vidékeinken általános volt, hogy a két asszon nap közi tojást eltették télre, mert úgy vélték, jobban eláll. Az elte vésnek különböző módozatai alakultak ki. Legegyszerűbb eljárás az volt, hogy a tojásokat kosárba, ládába, fazékba helyezték. Sokan a tojássorok közé papírt raktak. Azután hidegebb vagy levegőjárta helyre, a pincébe, a kamrába vagy a padlásra vitték. A sörédi asszonyok szerint csak úgy állt el hosszú ideig a tojás, ha hegyivel rakták el, így nem üregesedéit, nem apadt meg. Tehát semmi baja nem lett, karácsony utánig egészséges maradt. Mások a padláson kiöntött gabona, különösen az árpa és a búza közé dugdozták. Ismerték azt a módszert is, hogy fazékba egy sor búzát, egy sor tojást váltogatva raktak. Többen hígabb, oltott mészbe is tették, bár elhangzott olyan vélekedés, hogy ez nem jó megoldás, mivel a tojás a héjon keresztül beveszi a mész ízét. A jelzett időszakból származó tojások félrerakása máig élő gyakorlat. A múlt század elején már ugyanezekkel a módszerekkel éltek a Dunántúlon, ezt bizonyítja Nagyváthy János leírása is: „Nagy Asszony nap körül aTyúkok még egyszer elkezdtek tojni, azértis az ekori, mint késő tojásokat télre el kell tenni búzába, vagy 363