Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

56. ábra: Úrnapi körmenet. Bodajk, 1940. Gelencsér Ferenc reprodukciója. virágokat gyorsan szétkapkodták, majd vitték haza, s a virágvasárnapi barkához hasonló módon használták fel: villámcsapás ellen betűzték a ház ereszébe vagy a padláson a szalufába. Volt aki azután vihar esetén tűzre vetette, elhárító célzattal. Magyaralmáson így vélték, hogy a tetőbe dugott sátorbeli ágnál még az állathullás veszélye sem környékezi meg a gazdaságot. A népi gyógyászatban igen sok virágnak fotós szerep jutott. Részben mint klasszikus ókori örökséget vették át a középkori kolostorok, továbbá a nemesség és a városi polgárság közvetítésével jutott el a parasztsághoz. (Újvári, 1980. 389-332) Gyógyító erejükben méginkább bíztak, ha egyházi áldásban részesültek. A Hortobágyon, Szilágyságban, a bukovinai magyaroknál, Sióagárdon (Tolna m.) és még többfelé ismeretes az úrnapi virágok felhasználása betegség ellen. Csókakőn az úrnapi sátor oltárja alá tettek ezerjófüvet és kakukkfüvet, mely így meg lett áldva, s különösen teaként volt hasznos. (Mindkettő ismert gyógynövény. Az előbbit azért is célszerű volt megáldatni, mivel a csókakőiek szerint hegyét a boszorkányok mindig lecsípték. A kakukkfüvet pedig a magyarok sokfelé mágikus erejűnek tartották.) Iszkaszentgyörgyön fölszedték azt a füvet, pipacsot, búzavirágot, szarkalábat, melyen a processzió elhaladt, s otthon megszárították. Ha valamelyik kisgyerek verésbe vót, azaz szemmel megverték, e növényekből készített főzetet öntöttek fürdővizébe, a beteget így förösztötték meg. Sokhelyütt az úrnapi virágot körmenet után kivitték a családtagok sírjára. Hasonlóan cselekedtek a fehérvárcsurgói katolikusok is. 357