Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

1695-ből való, a Segítő Szúzanyát ábrázolja, s a passaui kegykép másolata. A közeli Kálvária-hegy míves kőkeresztjét 1736-ban faragták, ugyanebből az időből való az itt látható Szűz Mária, Szent János és Magdolna szobor, melyeket Székesfehérvár város készíttetett. A Kálvária-hegy kápolnája, „az Úr tömlőcze" szintén ebben az évben épült, akárcsak az eredeti stációk, melyek azóta jócskán kicserélődtek. A búcsújáró hely közkedveltségéről a múlt század közepétől többen megemlékeztek. Jordánszky Elek 1836-ban kiadott művében közölte a Mária kegykép rajzát, s szólt annak tiszteletéről: „Ezen kép előtt mindjárt kezdettek ájtatoskodni a nemrégiben a Török járomból megszabadított hívek: megújítatott a Magyarok nagy Asszonyához való ősi birodalom: ennek mértékéhez képest megnyúltak a végtelen irgalmú Istennek könyörületességei: meghallgattak a testi és lelki sanyar szükségekben keservesen sinlők buzgó kérelmei: ennek bizonyítására felfüggesztettek az Oltár körül számos emlék jelek: szaporodott évről évre az oda zarándokolóknak sokasága. " (1834,7374) Fényes Elek 1851-ben azt írta, hogy Bodajk katolikus anyaszentegyházában „tartatik a boldogságos Szűz Mária képe, melyhez népes búcsújárások történnek." A kálváriát is ritka szépségűnek minősítette. (1851.1.140.) Mintegy évtizeddel később Hunfalvy János könyve szöveges részében ugyancsak Bodajk mezőváros Kálvária-hegyét említette, de ugyanebben a műben még figyelemreméltóbb Rohbock Lajos metszete. A Kálvárián kivül a kegytemplom felé zászlóval vonuló zarándokok, továbbá imádkozó parasztok láthatók rajta. (1851-64. II. 330-331.) 1863-ban Zách János szinte megismételte Fényes Elek szavait: „Bodajk maga búcsúhely, hová a Boldogságos Szűz Mária kegyelemképéhez máriaünnepeken ájtatos keresztények zarándokolnak." (1863, 73.) A századfordulón Wekerle Sándor, a szomszédos Mór szülötte rögzítette Bodajk nevezetességeit: „Mária-templom a papkert melletti Mária forrással. Ez a templom nagy környéknek búcsújáró helye, hová májusban, de különösen szeptember hónapban a papság vezetése alatt nem csak a szomszédos községekből, hanem távoli vidékekről is ezrével sereglik a hívők ájtatos csoportja. A templommal szemben álló magas hegyen van a kálvária." (1896. 558.) Áldozócsütörtök az év első búcsújáró napja volt Bodajkon, de nem a legnépszerűbb. A hagyomány úgy tartja, hogy a múlt században még számosan zarándokoltak ekkor a kegyhelyre, ám századunk első felében már csak néhány processzió. Közöttük mindig megérkeztek a megyehatáron túlról a tataiak, a környékből pedig a csákberényiek. Pünkösd Az ősi, pogány eredetű tavaszi ünnepek sorába tartozik, melyet az egyház kiirtani nem tudván, keresztény tartalommal töltött meg; a Szentlélek földreszállásának napja lett. Húsvéthoz az ötvenedik napra esik, így mozgó ünnep május 10. és június 13. között. A húsvéttól pünkösdig terjedő időszakot a magyar nyelvterület egyes vidékein (pl. Szegeden és Zenta környékén) zöldfarsang néven emlegették. Sárkeresztesen a mindennapi használatból már régen kikopott ez a szó, de egyesek még emlékeztek rá, hogy öreg nagyszüleik egykor emlegették: „Mikor emulik a nagyböjt, ződfarsang van." Ebben a húsvét utáni időszakban ismét szabad volt a mulatság, a lakodalom, ezért is biztatták valamikor a farsangba el nem kelt, szomorkodó nagylányt, hogy 353